Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)
II. Helytörténeti források - Márkusné Vörös Hajnalka: Szabadtéri szakrális emlékek és a vallási élet kutatásának levéltári forrásai
jegyzőkönyvben rendelkezik is: „... Új keresztek föl állítása, nehogy ezek utóbb romladozott állapotjuk által botrányul szolgálhasanak, Megyei Hivatalunknak előleges megegyezésével csak akkor és úgy fog megengedtetni, ha fenntartásukhoz elég alapítvány tétetik le, - melyről számadás a templom számadása közt leszen vezetendő ... ,"24 Ezután a templomon kívül elhelyezendő kereszt vagy szobor fenntartására a felállítónak akkora összegű alapítványt kellett tennie, amelynek kamata elégséges a kereszt, szobor vagy kép restaulására vagy felújítására. A plébániákon ma is megtalálható az „Alapítványi Napló”, amelybe folyamatosan feljegyezték az alapítványok következő adatait: folyószám, a bejelentés éve, hava, napja, az alapító neve és lakhelye, az alapítvány rendeltetése (pl. kereszt vagy szobor fenntartása), az alapítvány összege, az Egyházmegyei Hatóság jóváhagyásának száma, az alapítvány összegének elhelyezési módja, az alapítvány jövedelmének felhasználása. Az előírt adatokon túl gyakran bejegyezték pl. a felállított kereszt vagy szobor anyagát, származási helyét, a munkában résztvevő mesterek nevét is. Az alapítványi pénzösszegek összevonására és központi kezelésére 1878-ban létrehozták a Veszprém-egyházmegyei Alapítványi Hivatalt, így az addig a plébániákon kezelt pénzösszegek a hivatal felügyelete alá vonaták és ott kezelték. Ezután a hívek csak alapos indokkal, részletes terv és költségvetés benyújtásával juthattak saját alapítványuk tőkéjéhez. Az építkezések, renoválások ügyintézése nehézkesebbé vált, de a kutatók egy értékes forrásbázissal gazdagodtak. Telekkönyvi iratok Készpénz helyett földingatlanban is lehetett alapítványt tenni. Ebben az esetben a földingatlant a kereszt, szobor vagy kálvária nevére telek- könyvezték a fenntartási teherrel együtt. A XIX. század végétől szabályozták azt is, hogy a kereszt, vagy a szobor felállítási helyén 2-4 öl területet a kereszt vagy szobor nevére kellett telekkönyvezni. így a telekkönyvi iratok is fontos forrásai lehetnek a kutatóinak. A telekkönyvi iratok tartalmának bemutatására hadd idézzük a zirci kálvária 1862-ben kelt alapító levelét: „Ме/t/ szerént alól írott, a Zirci 24 VÉL. Vis. Can. 1845. 26. köt. 15-16. 138
