Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)
II. Helytörténeti források - Jakab Réka: Egy kiaknázatlan forrástípus a körözvénymásolati könyv és helye a vármegyei igazgatásban
legrövidebb úton kerülje meg a járást.15 A köröztetés végén a küldemény a kiindulóponthoz ért vissza.16 Ekkor már rajta volt a falubírák vagy jegyzők aláírása és az a dátum, amikor a körözvényt kézhez vették. Több felhívás is utal arra, hogy a községek nem minden esetben tartották be a szabályokat, és erre többször is figyelmeztetni kellett őket.17 A községjegyzők feladatává tették, hogy a beérkezett kurrenseket külön erre a célra vezetett jegyzőkönyvbe másolják.18 Az általános szabályok betartása sok esetben a község bírájának vagy jegyzőjének hozzáállásán múlott. Míg Balatonfőkajáron 1786-1850 között 6 jegyzőkönyvet írtak tele, ugyanakkor 1787-ben arra intették a községeket, hogy a hozzájuk érkezett kurrenseket ne mulasszák el jegyzőkönyvbe másolni "különben biztosak lehetnek, hogy úgy fognak járni, mint a bánáti bíró most nem régenten olyatén tunyasága miatt járt, tudniillik mindeneknek láttára 12 pálcaütésekkel megbüntettetett, ugyan bándi helységben."19 Bihar vármegye a községi jegyzők számára 1815-ben hozott lnstructio-)a szintén a jegyző feladatává 15 “Mert ami sor van a kurrensre kívül írva, olly renddel kell annak az illetők kezére jőni." ZSOLDOS 1842. 139. 16 VeML Х1П. 3. Berhidai Archivum, fase. IX. nr. 4. Currentales. A berhidai lakos Beniczky Antal veszprémi járási szolgabíró által 1787. szeptember 13-án kiküldött kurrens külzetén ez áll: "Peremartoni ősi, palotai, ösküi, hajmáskéri, sólyi, vilonyai, szentiványi, litéri, vörösberényi, papkeszi, kiskovácsi és berhidai bíráknak adassék." 17 1786. szeptember 6-i kurrens: “Az helységbeli nótáriusok emlékezettnek az Kurrensek eránt kibocsájtott előbbeni rendeléseknek betartására és egyszersmind keményen intetnek, hogy ki ki az Kurrenseket sorrul sorra a hv. [?] különössen rendeltetett Könyvben bé írja, és a kiküldött Kurrens hátára pedig mindenkinek a napot, órát, amelyben kezekhez veszik, és elküldik, úgyszintén a Könyv levélnek számát, ahol a Kurrenst bé írták föl jelellik." 18 Feltűnő, hogy a megye területéről ismert két legkorábbi ilyen jegyzőkönyv 1786-ban kezdődik. Mindkét település, Főkajár és Peremarton is a veszprémi járás területén fekszik. Ez arra a gondolatra indítana, hogy ekkor tették kötelezővé vezetésüket. Mivel azonban a közgyűlések felfüggesztése miatt ebből az időből nem áll rendelkezésre jegyzőkönyv, egyelőre semmi sem erősíti meg a feltételezésünket. Egy 1787. augusztus 22-én Pápán kelt kurrens végén ez áll: “Mely felséges rendeléseket a helységbéliek szokott Kurrensek Prothocollumjaiban feljegyezzék, meg is tarttani köteleztetnek." Eszerint ekkor már általános szokásról, ill. szabályról van szó. VeML XIII. 3. Berhidai Archivum, fase. IX. nr. 4. Currentales. Az 1814-ben keletkezett Veszprém vármegyei statútum XVIII. rendszabása azonban már általános érvényű szabályt fogalmazott meg: " Hogy a jó rend, melly mindennek a lelke, fenntartassék, szoros felelet terhe alatt kötelességök lészen a bíráknak, s (az) elöljáróknak helység jegyzőkönyvet, vagyis protocollumot tartani, ebbe a nemes vármegye kiadott végzéseit, (a) járásbeli szolgabíróknak futó tudósításait, vagyis a kurrenseit, úgy szintén a nemes helység tanácsa által hozott ítéleteket, s végzéseket, és minden gyűléseknek tárgyát időről időre szorgalmatosán feljegyeztetni, s a nótáriusok által beiktattatni." Veszprém vármegye statútumai a nemesi községek igazgatásáról, 1814. Közli: ZSOLDOS 1842. 455-464., valamint: HUDI1999.104-112. 191787. június 28-i kurrens. 102
