Petrik Iván (szerk.): Memoriae commendamus, Emlékezetül adjuk. Válogatás Pápa város történetének forrásaiból - A Pápai Levéltár kiadványai 1. (Pápa, 2010)
Források
in prothocolo sive libro nostro regio reinventarum tenor sequitur hunc in modum. [Itt következik II. Ferdinánd 1622. június 17-én kibocsátott kiváltságlevele.] Nos itaque praeinsertas antelati imperatoris et regis avique nostri desideratissimi annotatorum totiesfati oppidi Papa privilegiorum confirmationales modo, quo supra, emanatas literas ex prothocolo seu libro nostro regio penes antelatam cancellariam nostram regiam aulicam Hungaricam habito de verbo ad verbum sine diminu- tione et augmento aliquali transcribi facientes easdem in transumpto praesentium literarum nostrarum praespecificatis supplicantibus iurium eorundem futuram ad cautelam et defensionem necessariam extra- dandas esse duximus et concedendas. Datum in civitate nostra Vienna Austriae die decima nona mensis Septembris, anno Domini millesimo septingentesimo tertio, regnorum nostrorum Romani quadragesimo sexto, Hungáriáé et reliquorum quadragesimo nono, Bohemiae vero anno quadragesimo sexto. Leopoldus. Ladislaus Matyasovsky episcopus Nitriensis, Ladislaus Hunyady m. p. KOMMENTÁR: I. Lipót pápai kiváltságleveleket átíró oklevele jól illeszkedik a hasonló megerősítő oklevelek sorozatába. Különlegessége az, hogy ezúttal a Pápán élő, ott telket, házat birtokló nemesek kérték az oklevelek átírását. Ráadásul ehhez neves közbenjáró: Széchenyi Pál, kalocsai érsek, veszprémi püspöki adminisztrátor segítségét is elnyerték. Az oklevél azonban több kérdést is felvet, amelyeket források híján, nem tudunk maradéktalanul megválaszolni. Pápán az a végvári időktől kezdve mindig is magas volt a nemesség arány a lakosságon belül. A XVIII. század elején ez a lakosság mintegy 20%-át jelentette.223 Összetételük meglehetősen vegyes: a vármegyei igazgatásban résztvevőktől a végvári katonáskodó nemesekig terjed. A XVII-XVIII. század fordulóján a török veszély megszűntével az utóbbi réteg jelentős átalakuláson ment keresztül. Mindenesetre a város életében ekkor még jóval hangsúlyosabb lehetett a szerepük, mint később.224 Talán ezzel magyarázható, hogy ebben az átmeneti 223 A későbbiek során ez az arány csökkent és kb. 10% körül állandósult. Adatok: Hudi 1995. 97., általában a pápai nemességre: Hudi 1995. 97-105., Haris 1992.131—133.p. 224 Bánkuti Imre szerint „a város életét [...] azok a birtokos nemes családok tartották kézben, melyeknek tagjai egyúttal a végvárak őrségében tisztként szolgáltak..." Bánkuti 106
