Petrik Iván (szerk.): Memoriae commendamus, Emlékezetül adjuk. Válogatás Pápa város történetének forrásaiból - A Pápai Levéltár kiadványai 1. (Pápa, 2010)

Források

időszakban a nemesek kérték a városi kiváltságok megerősítését. Felmerül azonban egy másik tényező is. A nemesek jelentős része valamely kézművesfoglalkozás gyakorlásából élt.225 Érdekeik, életmódjuk nem sokban különbözhetett a mezővárosi polgárokétól. A kiváltságok megerősítése így közös érdekük volt, s talán kedvezőbb érdekérvényesítő lehetőségeik miatt kezdeményezték ők az oklevél kiadását. Másrészt figyelemre méltó, hogy nem a földbirtokos család az ügyben a közbenjáró, hanem Széchenyi Pál veszprémi püspöki adminisztrátor. Felmerülhet, hogy a városi nemesek és az Esterházyak közötti ellentét is közrejátszott az oklevél kieszközlésében. Rúzsás Lajos szerint a XVII. század második felében házaik visszaváltásával tömegesen szorították ki a városból a nemeseket. Ennek ellenhatásaként, védekezésül, a városhoz tartozásuk, ragaszkodásuk jele is lehetett a kiváltságok megerősítése.226

Maga az oklevél azért is nagy jelentőségű, mert közvetlenül a török veszély elmúltával, egy a város szempontjából is valóban jelentős társadalmi, gazdasági átalakulás közepette került kiadásra. Ebben az új helyzetben ez volt a kiváltságok megőrzésének első próbatétele.

26. 1712. június 14. Pozsony

III. Károly király előtt Szabó, más néven Laurencsics István kiváltságolt Pápa mezőváros bírája, Szabó Péter, Kádártay Pál, Hegyi György, Kerekes Márton, Gönczy János, Pápay György esküdt polgárok bemutatták [I.] Lipót nyílt, papír, titkos pecsétjével ellátott átíró oklevelét, valamint további 5, a magyar kancellárián őrzött Királyi Könyvekből szó szerint kimásolt oklevelet: Albert, Rudolf, [II] Mátyás, [II.] Ferdinánd királyok, és Erzsébet királynő okleveleit, amelyek részben megerősítő oklevelek, részben adományok s kiváltságoló oklevelek: (1.) Erzsébet királyné, rokona Garai László macsói bán, Pápa mezőváros földesura kérésre Pápa polgárait valamennyi eladásra szánt vagy vásárolt javaik után (kivétel azok az áruk, amelynek kivitelét tiltják) járó harmincad fizetése alól felmenti; (2.) Albert király elrendeli, hogy a pápai polgárok felett ne ítélkezzen [más, mint fóldesuruk]; (3.) Rudolf király elrendeli, hogy a pápai polgárok békésebb idők eljöveteléig semmiféle adót ne fizessenek; (4-5.) [II.] Mátyás és

1994. 202. Ennek némileg ellentmond, hogy nem ismert nemesi származású városbíró 1638/39 után. Hermann 2002.b. 78.

225 1714-ben 41,52% mesterember, 4,24% kereskedő. Vő. Hudi 1995. 98.

226 RÚZSÁS 1968.

107