Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Ferenczi Szilárd: Kolozsvár kisipara és kiskereskedelme az első világháború idején
I Kolozsvár kisipara és kiskereskedelme az első világháború idején illetve létezett ezek mellett egy román mesterlegény egyesület is. Egyik-másik ipartársulat betegsegélyező és temetkezési egyletet is fenntartott.59 A megyei levéltár állományában mindössze a csizmadia- és az időközben alakult bérkocsis ipartársulatnak maradtak fenn iratai, későbbi létezésüket az 1910-es évek cím- és lakásjegyzékei is dokumentálják. A kolozsvári ipartestület országos viszonylatban eléggé későn, 1896-ban alakult, és a levéltárban fellelhető nyilvántartásait az 1930-as évek közepéig vezették. Létrejöttekor elsőként az építő-ipartársulat olvadt bele, minden vagyonával együtt.60 Az ipartestület törvény szerinti céljai között szerepelt a rend és egyetértés fenntartása a testület tagjai között, az iparosok, tanoncok és segédek vitás kérdéseinek rendezésére békéltető bizottság felállítása, segélypénztárak létesítése, tanonciskolák és tanfolyamok indítása, illetve általában az iparosok érdekeinek előmozdítása. A rokon iparágat űzők szakosztályokba tömörülhettek, a szakosztályok tisztviselőit három évre választották. Felügyelte és nyilvántartotta a segédek szerződéseit, munkakönyveket állított ki, amelyekről pontos jegyzéket vezetett.61 Minden iparos, legyen akár nő vagy kiskorú, aki a város területén képesítéshez kötött mesterséget űzött, tevékenységének megkezdésével automatikusan az ipartestület tagjává vált, minden jogával és kötelezettségével. Amint elköltözött vagy beszüntette tevékenységét, tagsága törlődött. Felvételkor minden tag 10 forint tagsági díj befizetésére volt köteles, majd minden évben újabb két forinttal tartozott a testület pénztárába, közadó címen. A testület tisztikarát egy elnök, két alelnök, egy titkár, egy segédtitkár, egy pénztárnok és három számvevő alkotta. Megalakulásakor öt szakosztályt állítottak fel: az építőiparosokét Reményik Károly építész elnöklete alatt, aki egyben az ipartestület elnöke is volt, a fém-, fa- és járműiparosokét Simonffy István gépész vezetésével, a ruházati szakosztályt Ferenczi Ignáccal az élen, az élelmezési szakosztályt, melynek elnöke ifj. Lászlócky Sámuel volt, valamint a Terkál Béla vezetése alatt álló fodrász, fésűs és kefekötő szakosztályt.62 Tevékenységének első éveiben szaklapok is indultak az ipartestület gyámsága alatt. Előbb a kétheti rendszerességgel megjelenő Iparosok Lapját támogatta Kertész Márton szerkesztésében, amely azonban mindössze félévig élt.63 Utódja, a Tusai Márton által szerkesztett és hasonlóan havi kétszer jelentkező Erdélyrészi Iparlap is alig két és fél évig látta el hasznos tudnivalókkal az érdeklődő közönséget, előfizetők hiányában 1898 júliusában megszűnt.64 59 Tiszti 1890: 678. 60 Ürmössy 1898:136. 61 Ürmössy 1898:135. 62 Ürmössy 1898:135-137. 63 Ürmössy 1898:137. 64 Ürmössy 1898:142. 41
