Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Ferenczi Szilárd: Kolozsvár kisipara és kiskereskedelme az első világháború idején
FERENCZI SZILARD Az 1910-es évek Kisiparosságának és kiskereskedő társadalmának oktatási és szervezeti kereteit tekintve Kolozsvár a dualizmuskori magyar városok élvonalában helyezkedett el a 20. század fordulójától az első világháborúig. Az iparos- és kereskedőképzés egyaránt két szinten volt jelen a városban, a női szakoktatást tanfolyamok segítették. A város vállalkozó társadalmának törvényes érdekképviseletét ipartes- tülete, pár ipartársulata és kereskedő társasága biztosította, szabadidős, önképző és segélyező körei kikapcsolódást nyújtottak és balesetbiztosítást vállaltak, az Iparos Hitelszövetkezet a befektetések anyagi biztonságáról gondoskodott. Az 1910-es évi népszámlálás szerint a kolozsvári iparosok zöme segédek nélkül vagy hatnál kevesebb segéddel dolgozott.65 A dualizmus korára jellemzően magas a szabók (430, ebből 391 kisvállalkozó), cipészek és csizmadiák (448/429), ruhatisztítók (391/386) és varrók (148/148), asztalosok (123/108),66 valamint a vendéglátók (203/188)67 száma. Az alábbi táblázatban a foglalkozási főcsoportokat vettem szemügyre, a foglalkoztatottsági létszám csökkenő sorrendjében. Szembetűnően magas az építőiparban (is) vállalkozó szakemberek száma, a főkategórián belül az építészek mellett kőművesek, ácsok, szobafestők, épület- és műlakatosok jelzik, hogy Kolozsváron ekkor még javában tartott a 19. század utolsó évtizedében megindult építkezési láz. Magas volt a nyomdaipari vállalkozás száma is, mintegy huszonöt, melyből tizenegy nagyvállalkozásnak számít, ez is jelzi a sajtótermékek aránylag pezsgő piacát. Az első világháború idején 5 állandó napilap és 17 hetilap (melyek közül mindösz- sze kettő jelent meg a háború négy éve alatt végig, a többiek pár héttől három évig terjedő kiadást éltek meg)68 látta el olvasnivalóval a közönséget, az 1911-1920 időszakban a nyomdák (összesen 33) és előállított sajtótermékek (összesen 125) számát illetően Kolozsvár országos viszonylatban az előkelő második helyet foglalta el a székesfőváros után.69 Annak érdekében, hogy országos népszámlálási adatok hiányában az 1914- es helyi összeírásról többé-kevésbé reális képet kapjunk, alaposabban is meg kell vizsgálnunk az 1910-es statisztikai adatokat, illetve össze kell hasonlítanunk őket az 1910-ben Hantz Pál városi adóhivatali főtiszt összeírása alapján megjelent Kolozsvári név- és lakásjegyzék névsoraival. A név- és lakásjegyzék a legtöbb kategóriában kisebb számú vállalkozóval számol, mint a népszámlálás. 65 Lásd: A Kolozsvári kisiparosok, a foglalkozási főcsoportok szerint, 1910. évi népszámlálás nevű táblázatot “ MSZKON 1914:1190. 67 MSZKON 1914:1191. 68 Gyarmati 2005:80-81. 69 Kemény 1942: 25. 42
