Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)

III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.3. Esperesi kerületek Somogy megye területén (somogyi főesperesség)

Az EGYHÁZSZERVEZET KÖZÉPSŐ SZINTJÉNEK KIÉPÍTÉSE

mellé Domanicki Jánost.348 Korábban ennek az említésnek a segítségével értelmeztem Dravec és Schillinger esetét, visszautalni tehát csak annyiban szeretnék rá, hogy, ha értelmezésem helyes, Somogybán az esperesek között a püspök nem osztotta meg területileg a feladatokat. Sőt, mindkét esperes eljárt egész Somogy megye területén, épp ez az egyik oka az értelmezési problémáknak. Domanicki 1745. évi kinevezésével egy időben, esetleg azt valamivel megelőzően történhetett csak meg a megye területének két kerületre történő felosztása. Erre már Padányi Bíró Márton püspökségének az idején került sor. Ez a felosztás csupán egy évig maradt érvényben. Solymosi László 1746 őszén bekövetkezett halálát követően ugyanis a kerületi beosztás jelentős átalakításon ment keresztül. 1745-ben a püspök nem a megszokott észak-déli, hanem kelet-nyugati irányú határvonal mentén osztotta meg Somogy területét. Erről egyetlen forrás tájékoztat, a kaposvári kerület jegyzőkönyvének Domanicki esperesi beiktatását hírül adó bejegyzése. Ezen a kaposi kerület papsága mellett megjelent Solymosi László karádi plébános mint a felső, Balaton melletti kerület esperese és a kerület két plébánosa.349 Az esperesi kerület elnevezése, illetve a kaposi kerület felsorolt plébániái meghatározzák a két kerület kiterjedését. (IX/D. térkép)

Ekkor határozták meg, hogy a kaposi kerületben mely sorrendben kell a körleveleket az egyes plébániákra eljuttatni. Ebben a felsorolásban valameny- nyi kerületi plébániának szerepelnie kell. Eszerint a kerületet alkotó plébániák a következők (a körlevelezés sorrendjében): Szil, Igái, Mernye, Gölle, Attala, Szentbalázs, Kaposvár, Csököly, Nagyatád, Segesdvár, Nemesvid, Tapsony, Mesztegnyő, Nagybajom (majd vissza Kaposvárra, s innen Szilre).350 A felső vagy tó melletti kerület plébániái a következők lehettek: Andocs, Buzsák, Karád, Kéthely, Kisbár, Látrány, Lengyeltóti, Marcali, Sámson (1745-től), Somogyvár, Szólád, Tab (1746-tól), Tótszentpál, Törökkoppány, Vörs. A két kerület közötti határ egyedül a későbbi fajszi plébánia esetén bizonytalan. A fajszi plébániát 1753-ban alapították, Fájsz korábban Mesztegnyő leányegyháza lehetett. Filiái közül korábban Kölked puszta (Pusztakovácsi határában) Buzsák, míg Libickozma Mesztegnyő leányegyházaként szerepelt. Fájsz többi filiájára ilyen adatok nem állnak a rendelkezésemre. Ezek alapján az esperesi kerület határát a későbbi fajszi plébánia területén húztam meg, mégpedig úgy, hogy Libickozma és Fájsz Domanicki kerületéhez került, míg Pusztakovácsit a tó melletti kerülethez számítottam.

348 Ez alapján tévesnek tűnik Pfeiffer azon adata, miszerint Solymosi 1743-tól töltött be esperesi tisztséget. Ez csupán első adatolható előfordulásának ideje lehetett. Pfeiffer 1987. 920., előfordulása 1743. VII. 8-án: VÉL 1.1.7. fasc. 5. no 38.10.

349 „Adlmodum] R[everendus] Dlominus] Ladislaus Solmosy parochus Karadien[sis], superioris districtus cis-lacum istius ilncliti] co[mi]t[a]tis [se. Simighiensis] v[ice]archidiaconus cum suis duobus adlmodum] R[everendo] Dlomino] Joanne Horváth parocho Koppanienlsi], adlmodum] Rleverendo] Dlomino] Simone Blaskovich parocho Kissbarienlsi]" 1745 XI. 3.: VÉL V.7. Prot. distr. Kapos. 1.

350 VÉL V.7. Prot. distr. Kapos. 4. (4. pont).

126