Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.4. Esperesi kerületek Veszprém megye területén (székesegyházi, más néven veszprémi főesperesség)
Esperesi kerületek Veszprém megye területén Bíró Márton püspök Rómába küldött jelentése szerint 1747-ben került sor a somogyi kerület immár végleges felosztására. A segesdi és a kapos(vár)i kerület megalapítását elrendelő okiratra nem sikerült rábukkanom, de az adatok megerősítik a püspök más esetekben pontatlannak bizonyuló közlését.351 A két kerület közti határ nagyjából követte az 1734-es kettéosztás vonalát, leszámítva Kaposvár és közvetlen környékének hovatartozását, amelyben a korábbi állapothoz képest változás állt be. Ezzel nem csupán a plébániák számában, hanem a kerületek nagyságában is sikerült arányos felosztást alkalmazni. Somogy megye területén 1747-et követően egészen 1777-ig változatlan maradt az esperesi kerületi beosztás. (IX/C. térkép) A Mária Terézia-féle egyházmegyei rendezés a somogyi főesperesség területét csak annyiban érintette, hogy a zágrábi püspökség Dráván inneni, somogyi plébániáit a veszprémi egyházmegyéhez csatolták. Ekkor került sor a somogyi kerületek ismételt átszervezésére is. (VIII. térkép) III.4. Esperesi kerületek Veszprém megye területén (székesegyházi, más néven veszprémi főesperesség) A 18. századi székesegyházi főesperesség mind plébániáinak számát, mind területét tekintve a legkisebb volt az egyházmegye főesperességei között. Nem volt ez másként a középkorban sem. Ekkor is csupán két esperesi kerület alkotta, az 1550-es adatok szerint:352 (I. térkép) • Kádártai kerület (9 plébánia, s további plébániák török uralom alatt) • Devecseri kerület (21 plébánia, ebből 16 üres) A 18. század első harmadában - annak ellenére, hogy a káptalanban a székesegyházi főesperes javadalma már állandósult - az egyházmegyében hiába keresnénk az ennek megfelelő igazgatási egységet. Míg a két korábban tárgyalt „virtuális" főesperesség valamilyen területi átfedésben volt a kialakuló esperesi kerületekkel, addig a székesegyházi főesperesség a század első 351 Hornig 1903. 314-315. Az időszak pontosítását lehetővé teszi néhány fennmaradt dokumentum. A Cassa parochorumtól kapott kongrua-hozzájárulás plébániák közti felosztását tartalmazó 1746 decemberében készült összesítésben egy somogyi kerületről esik szó, s ez alatt sorolták fel valamennyi somogyi plébániát. Egy 1747. március 8-án kelt levélben pedig Szopkovics János mint a marcali (a későbbiekben következetesen segesdi) kerület esperese kerül elénk. Ezek alapján valószínűnek tűnik, hogy év elején, talán januárban történt a kerületek kialakítása. 1746: VÉL 1.1.39.b. tóm. 2. 389. és 392.1747: uo. tóm. 3. 62-63. Az egy somogyi kerület 1746. decemberi említése arra utal, hogy a somogyi területek 1745-ös felosztása, amely szemmel láthatóan a két esperes plébániájának elhelyezkedéséhez idomult, ideiglenes jelleggel történt. Az egyházmegyén kívülre küldendő nyugta esetében feleslegesnek látták az ideiglenes állapot szerinti csoportosítást. 352 Karácsonyi-Kollányi-Lukcsics 1912. 460-461. 127
