Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA addig az 1750-es évtizedben 38%-ra növekedett, s ezt követően is megmaradt ezen a magas értéken. Az esztergomi és a zágrábi értékeket vizsgálva évtizedes bontásban azt tapasztalhatjuk, hogy míg az esztergomi egyházmegye területén születettek egyenletesen oszlottak meg az évtizedek között, addig a zágrábi területekről származottak száma a korszak második felében indult jelentősebb növekedésnek. A más egyházmegyékből átvett lelkipásztorok246 által felrajzolt tendenciák jól összecsengenek a származási helyről mondottakkal - nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a két csoport itt nem vizsgált arányú átfedésben volt egymással. 148 fő érkezett az egyházmegyébe, s ebből 53 fő a győri, 35 fő az esztergomi egyházmegyéből. Az utánuk következő két legmagasabb értékkel szereplő egyházmegye a pécsi (12 fő) és a zágrábi (11 fő) volt. A győri és az esztergomi egyházmegyéből átvettek egyenletesen oszlottak meg a korszak egészében, de az átvettek összesített aránya az 1740-es években volt a legmagasabb az adott évtizedben szentelt, illetve átvett papság között (közel 50%), arányuk ezt követően meredeken zuhant (a következő évtizedekben 27%, 15%, majd 10%) A veszprémi egyházmegye esetében a korszak első felében a papság utánpótlásának elsődleges forrása az egyházmegyétől nyugatabbra fekvő, győri egyházmegyéhez tartozó területek voltak, amelyek jelentőségüket az utánpótlásban, ha csökkenő arányban is, de a vizsgált korszak egészében megőrizték. Ehhez aránylag hamar felzárkózott Zala és Veszprém megye, bár hozzá kell tenni, hogy mindkét megye jelentős területei estek kívül az egyházmegyén. Az egyházmegyéhez tartozó megyék közül a somogyi területek kibocsátó hatása a korszak végére, az 1760-as évtizedre vált számottevővé, megelőzve ekkor a Vasból és Veszprémből származókat is. Összefoglalóan kijelenthető, hogy a veszprémi egyházmegye területe a papság utánpótlásában csak az 1750-es évtizedtől vált jelentőssé. Ez egybeesik a Bíró Márton által újraalapított szeminárium működésével, ez azonban elsősorban a más egyházmegyéből átvett papok számának csökkenésére volt hatással. Az egyházmegye területén a hivatások számának növekedésére a katolikus hitélet megújulása, és ennek feltétele, az egyházszervezet kiépítése hatott ösztönzőleg. Nem mellesleg a hivatások számának növekedése egyúttal a szeminárium eredményes újraindításának is feltétele volt. Mindez ismételten aláhúzza, hogy az 1730-as évek második felére az egyházmegye területének jelentős részén megtörtént a plébániahálózat vázának kiépítése, és ezzel a század első évtizedeihez képest minőségi változás következett be az egyházszervezetben. Ennek a papság, a papi hivatások számában történő leképeződése értelemszerűen évtizedes távlatokban mutatkozhatott csak meg. 246 Csak az utolsó állomáshelyet vettem figyelembe. Nem volt ritka, hogy valaki több egyházmegyében is szolgáljon pályafutása során. 92
