Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Szerzetesek a plébániák élén II.2.7. Szerzetesek a plébániák élén A szerzetesek szerepe - a egyházszervezet nézőpontjából közelítve a kérdéskörhöz247 - ott és akkor értékelődik fel, ahol és amikor az egyházmegyei szervezet jelenlétéről nem beszélhetünk. Az 1700 körüli időszakra vonatkozóan már korábban említésre került, hogy a veszprémi egyházmegye területén és határán elhelyezkedő elsősorban ferences rendházak döntő részt vállaltak az egyházmegyében élő katolikusok pasztorációjában, s ezzel a hiányzó világi egyházszervezet helyét töltötték be.248 Nem csupán időben előzte meg az egyházmegyében az egyházszervezet kiépítését a szerzetesi lelkipásztorkodás időszaka, hanem a kettő között egyfajta ok-okozati viszonyt is feltételezhetünk. A világi egyházszervezet kiépíthetőségének ha nem is feltétele, de mindenképpen jelentős mértékben előmozdítója volt az adott területen korábban folytatott szerzetesi pasztoráció. A vizsgált korszak első felében az egyházmegye vezetésének nem volt lehetősége arra, hogy a szerzetesek működését teljesen a felügyelete alá vonja. Az esetek többségében a meglévő gyakorlat hivatalossá tételére került sor, amikor szerzetesek joghatóságot kaptak egy-egy terület lakosainak paszto- rálására. A szerzetesi pasztoráció a plébániák megszervezésével, amennyiben annak vezetését a szerzetesekre bízták, hivatalos formát ölthetett, illetve megmaradhatott egyfajta félhivatalos formában, vagy akár a magánszféra részeként is folytatódhatott.249 A szerzetesi pasztoráció vizsgálatát épp a fenti hármasság egymás mellett élése teszi nehézzé. Míg a plébániákat ellátó szerzetesek rendszeresen előfordulnak a forrásokban,250 addig a házikáplánként egy-egy területen állandó 247 Más megközelítésmód is lehetséges. Dénesi Tamás a lelkipásztorkodásra helyezte a hangsúlyt, és disszertációjában kiemelten foglalkozott a szerzetesi lelkipásztorkodással, önálló fejezeteket is szentelve a kérdésnek, amelyekben részletesen bemutatta az egyházmegye területén működött ferencesek, jezsuiták, bencések, ciszterciek és premontreiek lelkipásztorkodásban való részvételét. Dénesi 2006.110-144. 248 Volkra Ottó János püspök Sümegen 1714. augusztus 20-án kelt, a ferencesek mariánus provinciájának elöljárójához írott levelében - hivatkozva egyrészt a háborúk, másrészt a pestis pusztításaira - a ferencesektől hat, de legalább négy plébánia ellátását kérte. Ugyanebben a levelében említette, hogy a szomszédos egyházmegyéktől is kér lelkipásztorokat a paphiány ellensúlyozására. SAB MPF lad. 16. fase. 1. no 14. 249 A nagy kiterjedésű (csab)rendeki plébánia részét képező Ötvös pusztán 1759-től kezdve egy sümegi ferences élt hivatalosan mint a Szegedi uraság házikáplánja, ugyanakkor a csabrendeki plébános átengedte neki az Ötvösről a szentségek kiszolgáltatásáért befolyó stólajövedelmet, mivel - elsősorban a betegek ellátásában - sok segítséget nyújtott neki Ötvös mellett Dabroncon és Gógánfán is. Ebben az esetben a ferences barát lelkipásztorkodásban betöltött szerepe valahol a hivatalosság határán mozgott. 1769. IX. 16.: VÉL 1.1.6. fasc. 3. no 16. A ferencesek kolduláshoz kapcsolódó lelkigondozói tevékenysége azonban már teljes mértékben kívül esett a hivatalosságon. 250 Az adminisztratúrák felsorolását lásd a függelékben. 93
