Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA A plébániák közti jövedelmi különbségeket a Cassa parochorumtól kapott segélyek sem tudták eltüntetni. Az egyházmegye plébániáinak 1735-ös felmérése szerint a javadalmak ekkor megállapított 200 forintos jövedelemre történő kiegészítése215 közel 7000 forintot igényelt volna. Ezzel szemben mintegy 3350 forint támogatást kaptak a veszprémi püspökség területén fekvő plébániák lelkipásztorai, ami nagyságrendileg a jövedelmek 150 forintra történő kiegészítésére volt elegendő.216 Az összeg azonban hosszú ideig nem emelkedett, az 1746-ból és 1747-ből rendelkezésre álló adatok ugyanezt a támogatást mutatják. A támogatás 1760-ra 5800, majd 1764-re 6200 forintra emelkedett, azonban erre az időre a plébániák száma is közel ugyanekkora arányban nőtt.217 A plébánosok jövedelmeinek változására a későbbiekben még visszatérek. A plébánosok jövedelmi viszonyai tekintetében lehetőségünk nyílik ösz- szehasonlításra is. (8. táblázat) A győri egyházmegye esetében 38 Vas megyei plébánia 1734-es jövedelemadatait Horváth Sándor tette közzé. A pécsi egyházmegye 32 baranyai és 24 tolnai plébániájának 1733-as összeírását Gőzsy Zoltán publikálta, míg a kalocsai főegyházmegye 1733-ban létezett összesen 17 plébániájáról felvett összeírás adatait Tóth Tamás foglalta össze.218 Az egykori hódoltsági területen fekvő egyházmegyék plébániáinak számából egyértelműen kitűnik, hogy az egyházszervezet kiépítése egymástól jelentősen eltérő ütemben haladt. Míg a pécsi és a veszprémi egyházmegye esetében a török kiűzését követően megindult az egyházszervezet kiépítése, amely a szatmári békekötést követően vált intenzívvé, addig a kalocsai főegyházmegye esetében az egyházszervezet kiépítésének megindulására egészen a század '30-as éveiig kellett várni. A jövedelmi viszonyok nagyarányú eltérése a veszprémi, illetve a kalocsai és a pécsi egyházmegyék között mindenképpen magyarázatra szorul. A képet árnyalja a vizsgált püspökség megyék szerinti részletezése, amelyből jól látható, hogy a Buda környéki területek elérik a két másik egyházmegye értékeit. Mindebből - hangsúlyozottan hipotetikusan - a telepítések szerepére, a többnyire németajkú közösségek erejére gondolhatunk. 215 A szakirodalomban a korszakra vonatkozóan a plébánosi jövedelmek 150 forintra történő kiegészítéséről olvashatunk. Salacz 1933. és nyomán pl. Gőzsy 2012a. 17., 23. Ez azonban csak a kongruára vonatkozott, további 50 forintnyi, ingatlanokból befolyó jövedelemmel is számolt a helytartótanács. A 200 forintos „létminimum" szerepel az egyházmegye plébániáiról készült összesítésben, ahol az összeírok a Cassa parochorumtól szükséges összegeket úgy határozták meg, hogy azzal a jövedelmeket 200 forintra pótolják ki. A táblázat vonatkozó rovatának címe: addendi itacjue essent ad completationelm] 200 fl ex congrua 150 fl ac fl 50 ex fundis obvenire debentium. MNL OL С 38 Dioec. Veszpr. no. 1. 241v-261r. 216 Az igények felmérése 1735: MNL OL C 38 Dioec. Veszpr. no. 1.241 v-261r.; a ténylegesen kiutalt összeg 1737: uo. 372r-373v. A jövedelmek forintra kerekített értékével számolva 3602 forint támogatás folyósítása lett volna elégséges ahhoz, hogy minden plébános legalább 150 forint jövedelemmel rendelkezzék. 217 A kapott összegekről tájékoztat 1740: Salacz 1933.32.; 1746: VÉL I.1.39.b. tóm. 2.387-393.; 1747: uo. tóm. 4.32-55.; 1760: MNL OLC38 Dicec. Veszpr. no 1.410r-411v.; 1764: Salacz 1933.34. 218 Horváth 2011.185-186.; Gőzsy 2012a., a plébánosok jövedelmi viszonyainak általános érté78
