Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
I. Bevezetés
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN Munkám térbeli keretét a veszprémi egyházmegye adja. Az egyházmegye által lefedett területet a dolgozat egy külön fejezetében ismertetem. A vizsgálat időbeli keretei, bármilyen határpontok is kerüljenek kijelölésre, mindenképp szubjektivek. Kezdő időpontként 1700-as év mellett döntöttem. A fennmaradt összeíró jellegű források sora csak az 1720-as évekkel kezdődik, azonban a plébániák számának növekedése az oszmán hadak kiűzésével párhuzamosan indult meg. A Rákóczi-szabadságharc megakasztotta ezt a folyamatot, s több ekkor alapított plébánia a harcok következtében elpusztult. Ez indokolta, hogy a kézenfekvő korszakhatárt, Volkra Ottó János püspöki kinevezésének (1710) és a Rákóczi-szabadságharc lezárultát jelentő szatmári békekötésnek (1711) az időpontját átlépve korábban kezdjem a vizsgálatot. Az adatgyűjtés záródátumának kijelölésekor több szempont is a dunántúli egyházmegyék átszervezéséhez kötődő, hagyományos 1777-es korszakhatár érvényességét támasztotta alá. Ezek közül vizsgálatom elsődleges tárgyát, az egyházigazgatást kell említenem. Az áttekintett források arról tanúskodnak, hogy a plébániahálózat és az esperesi kerületi rendszer kiépítése gyakorlatilag befejeződött az 1760-as évek második felére. Az egyházmegyei rendezést követő egyházlátogatásokról fennmaradt jegyzőkönyvek, majd a század végétől meginduló sematizmusok azt mutatják, hogy a 18. század utolsó két évtizedében a változások elsősorban az új helyzethez történő adaptációt szolgálták a korábban kialakult keretek megtartásával. Ez tehát nem indokolta a vizsgálat időbeli folytatását, elegendőnek láttam az 1778/79-ben lezajlott egyházlátogatás adatainak rögzítésével regisztrálni e módosításokat. A kutatás jellegénél fogva nem törekedtem a szélesebb problémakör szak- irodalmának teljes körű feltérképezésére és feldolgozására. Meg kellett elégednem a kapott eredményeknek néhány szomszédos egyházmegye - Győr, Kalocsa, Pécs - történetéről korábban megjelent tanulmányban, monográfiában tett megállapításokkal történő összevetésével. Az összehasonlítás minden esetben arra az eredményre vezetett, hogy a katolikus egyházszervezetnek a visszafoglaló háborúk utáni újjászervezése során a helyi adottságok alapvetően határozták meg a lehetőségeket, amelyek több esetben lényegi egyházszervezeti, egyházkormányzati eltéréseket eredményeztek az egyházmegyék között. A 18. századi katolikus egyház egyes, ránézésre azonos feladatkörrel bíró elemeinek működésében a nyilvánvaló hasonlóságok mellett olykor jelentős különbségek is rejtőztek, óvatosan kell tehát bánni az egy egyházmegye vizsgálatából levont következetések általánosításával. Ezért külön is hangsúlyoznom kell, hogy megállapításaim minden esetben a veszprémi egyházmegyére érvényesek. Ugyancsak óvatosan kell eljárni a megfogalmazott megállapítások érvényének időbeli kiterjesztésével is. 8
