Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az PLÉBÁNIAHÁLÓZAT BŐVÜLÉSE A 18. SZÁZADBAN Veszprém megye esetében is hasonló helyzet tapasztalható.201 Nyilvánvaló, hogy a protestáns felekezetűek jelentős része nem került be az összeírásba. Fejér megye kapcsán ugyanezt tapasztaltam, azzal a különbséggel, hogy míg Somogy esetében döntőenreformátus települések adatait vetettem egybeakétösz- szeírásban, addig Fejér megye esetében mind református, mind katolikus településeket vizsgáltam. (Fejér megye esetére a későbbiekben bővebben visszatérek.) Tapasztalataim szerint a szórványban élő protestánsokról sok esetben egyáltalán nem emlékeztek meg a katolikus összeírok.202 Az 1770-es lélekösszeírás adatainak értelmezéséhez lehetőség van a Mária Terézia által elrendelt, 1773 és 1783 között felvett állami lélekösszeírások adatainak a felhasználására. Az ezekkel történő összevetés talán kiindulópontként szolgálhat a lélekszámadatok nagyságrendjének értékeléséhez. A demográfiai irodalom az 1773 és 1783 közötti összeírások településenkénti adatainak használatától óva int, ugyanakkor összesített adatait felhasználja.203 Dányi Dezső hivatkozott tanulmányából ismerhetőek az állami lélekösszeírás Somogy megyére vonatkozó adatai. Ezeket összevetette az 1787. évi népszámlálás számadataival, s az összevetés eredményeként felhívta a figyelmet az 1773 és 1783 közötti adatsor bizonytalanságára. Az 1783-as összeírt népesség ugyanis az 1787. évi regisztrált népességnek csak 76,5%-át teszi ki, s két járás, a kanizsai és a szigetvári adatai különösen alacsonynak tűnnek 64,5%-os és 67%-os értékükkel.204 A lélekösszeírások által felölelt 10 év lélekszám- és népmozgalmi adatait azonban, ha óvatosan is, de mindkét szerző felhasználta a népesedési folyamatok bemutatásához. Erre támaszkodva összevetettem az 1770-es katolikus lélekösszeírás, az 1773-as állami lélekösszeírás, valamint a korábban már idézett 1774-es református egyházlátogatás Somogy megyei adatait. Sajnos a három összeírás által felölelt terület nem fedte teljes mértékben egymást, ennek következtében az adatok összevetéséhez bizonyos korrekciókat voltam kénytelen elvégezni. Az 1770-es összeírásból Szigetvár környéke és a Dráva-mente hiányzik, míg az 1774-es csak Somogy déli felének protestáns többségű településeit tartalmazza. A megye egészét felölelő, a „nemtelen" népességre vonatkozó 1773-as adatok összesen 107 283 főt tartalmaznak, míg egy évtizeddel később 138 769 főt regisztráltak, végül az 1787. évi népszámlálás során 181 333 főt írtak össze. Az 1770. évi lélekösszeírás adatai szerint Somogy megye veszprémi egyházmegyéhez tartozó részén a katolikus lakosság száma 56 060 fő volt. A protestáns lakosság számát ugyanez a forrás ezen a területen 15 042 főben határozta meg. Ezek összege 71 102. A katolikus és a néhány évvel későbbi református összeírások összevetéséből ugyanakkor kiderült, hogy előbbiből nagyobb számú protestáns, elsősorban református lakosság maradt ki. A kimaradtak feltételezhető száma nagyságrendjét te201 A használt összesítések: 1752/57: A/14 tóm. 8.1-26., 1770: A/14 tóm. 15.151-177. A református egyházlátogatási jegyzőkönyvek kiadása Ниш et al 2002. 202 Lásd bővebben а II.2.8. fejezetben. 203 Vö. Dányi 2001. és Őri 2001., különösen 198-200. 204 Dányi 2001.144. 69
