Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)

II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata

Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA kintve meghaladhatta a regisztrált reformátusokét (minimálisan 15-20 ezer fővel számolhatunk véleményem szerint). Az 1777-et megelőzően a zágrábi, illetve a pécsi püspök joghatósága alá tartozó települések lakossága 1787-ben a megye teljes népességének 13,5%-át tette ki. Ennek arányában megnövelve a ko­rábban kapott lélekszámot (71102 és a kimaradt reformátusok feltételezett szá­mának összegét), az 1773-as értékhez közel eső értéket kapunk (98-103 ezer fő), amely illeszkedik az állami lélekösszeírások összesített számadatainak sorába. Mindebből csupán annyi következtetést szeretnék levonni, hogy nagyság­rendjét tekintve nem tűnnek eleve irreálisnak az 1770. évi lélekösszeírás kato­likusokra vonatkozó adatai. Az 1750-es évek második felében történt lélekösszeírások értékeléséhez ilyen típusú független források nem állnak rendelkezésre. Az 1745 és 1749 között elvégzett egyházlátogatások során felvett népességadatokat vethetők össze az 1750-es években keletkezett forrásegyüttessel.205 A jelentős bizony­talanságoktól függetlenül elmondható, hogy az 1740-es évek végének és az 1750-es évek derekának kimutatott katolikus népességszáma nagyon közel áll egymáshoz. Somogy esetében az egyházlátogatásra 1748-1749-ben került sor. Ekkor 29 702 főt jegyeztek fel (ebben talán benne van a kimutatott 3107 pro­testáns személy is, ez esetben a katolikusok száma 26 595 fő). Mindkét szám nagyon közel áll az 1757-es 29 041 főhöz. Ehhez hasonló adatokat kaptam a fehérvári és a tapolcai kerületet vizsgálva is. Tekintettel arra, hogy jelen esetben csupán a katolikusok egyházmegyén belüli területi megoszlását vizsgálom, mégpedig a plébániahálózat értelme­zése céljából, az összeírás jelzett pontatlansága véleményem szerint figyel­men kívül hagyható. A népességszám mellett mintegy kontrollként megvizs­gáltam az egyházmegye területén található települések számát is. Ehhez a már többször idézett 1771-ben keletkezett helynévkatalógus adatait használ­tam fel.206 Ezek az adatok a vizsgált időszak végére vonatkozóan kiegészítik a lélekszámra vonatkozó adatokat. 205 Az 1750-es éveket megelőzően az 1745 és 1749 közötti időszakban történt meg a lakos­ság számbavétele a Padányi Bíró Márton püspök által elrendelt egyházlátogatások során. A számbavétel elméletileg kiterjedt a protestánsokra is, bár több kerületben csupán nagyság­rendjüket ( potior pars, multi, pauci) jegyezték fel, mint például a fehérvári kerületben, másutt pedig valószínűtlenül alacsony számot adtak meg, például Somogybán (a két esperesi kerü­letre vonatkozóan összesen 3107 főt). Az adatok több szempontból is nehezen összesíthetők, nem világos, hogy pontosan kiket soroltak az egyes kategóriák alá ( confessi et confessionis capaces, confessionis incapaces, puberes, impuberes, stb.), mekkora az átfedés az egyes csoportok között. Azokban az esetekben, ahol az esperesek plébániánként összesítették az adatokat, a lakosságszám és az egyes kategóriákba soroltak számának összege jelentős eltérést mutat egymástól. Az 1748/49. évi Somogy megyében végzett egyházlátogatási jegyzőkönyvek: VÉL 1.1.8. tóm. 7. és 11. (kaposvári kerület), illetve tóm. 9. (segesdi kerület). 206 VÉL 1.1.38. fase. 1. no 84. 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom