Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA kintve meghaladhatta a regisztrált reformátusokét (minimálisan 15-20 ezer fővel számolhatunk véleményem szerint). Az 1777-et megelőzően a zágrábi, illetve a pécsi püspök joghatósága alá tartozó települések lakossága 1787-ben a megye teljes népességének 13,5%-át tette ki. Ennek arányában megnövelve a korábban kapott lélekszámot (71102 és a kimaradt reformátusok feltételezett számának összegét), az 1773-as értékhez közel eső értéket kapunk (98-103 ezer fő), amely illeszkedik az állami lélekösszeírások összesített számadatainak sorába. Mindebből csupán annyi következtetést szeretnék levonni, hogy nagyságrendjét tekintve nem tűnnek eleve irreálisnak az 1770. évi lélekösszeírás katolikusokra vonatkozó adatai. Az 1750-es évek második felében történt lélekösszeírások értékeléséhez ilyen típusú független források nem állnak rendelkezésre. Az 1745 és 1749 között elvégzett egyházlátogatások során felvett népességadatokat vethetők össze az 1750-es években keletkezett forrásegyüttessel.205 A jelentős bizonytalanságoktól függetlenül elmondható, hogy az 1740-es évek végének és az 1750-es évek derekának kimutatott katolikus népességszáma nagyon közel áll egymáshoz. Somogy esetében az egyházlátogatásra 1748-1749-ben került sor. Ekkor 29 702 főt jegyeztek fel (ebben talán benne van a kimutatott 3107 protestáns személy is, ez esetben a katolikusok száma 26 595 fő). Mindkét szám nagyon közel áll az 1757-es 29 041 főhöz. Ehhez hasonló adatokat kaptam a fehérvári és a tapolcai kerületet vizsgálva is. Tekintettel arra, hogy jelen esetben csupán a katolikusok egyházmegyén belüli területi megoszlását vizsgálom, mégpedig a plébániahálózat értelmezése céljából, az összeírás jelzett pontatlansága véleményem szerint figyelmen kívül hagyható. A népességszám mellett mintegy kontrollként megvizsgáltam az egyházmegye területén található települések számát is. Ehhez a már többször idézett 1771-ben keletkezett helynévkatalógus adatait használtam fel.206 Ezek az adatok a vizsgált időszak végére vonatkozóan kiegészítik a lélekszámra vonatkozó adatokat. 205 Az 1750-es éveket megelőzően az 1745 és 1749 közötti időszakban történt meg a lakosság számbavétele a Padányi Bíró Márton püspök által elrendelt egyházlátogatások során. A számbavétel elméletileg kiterjedt a protestánsokra is, bár több kerületben csupán nagyságrendjüket ( potior pars, multi, pauci) jegyezték fel, mint például a fehérvári kerületben, másutt pedig valószínűtlenül alacsony számot adtak meg, például Somogybán (a két esperesi kerületre vonatkozóan összesen 3107 főt). Az adatok több szempontból is nehezen összesíthetők, nem világos, hogy pontosan kiket soroltak az egyes kategóriák alá ( confessi et confessionis capaces, confessionis incapaces, puberes, impuberes, stb.), mekkora az átfedés az egyes csoportok között. Azokban az esetekben, ahol az esperesek plébániánként összesítették az adatokat, a lakosságszám és az egyes kategóriákba soroltak számának összege jelentős eltérést mutat egymástól. Az 1748/49. évi Somogy megyében végzett egyházlátogatási jegyzőkönyvek: VÉL 1.1.8. tóm. 7. és 11. (kaposvári kerület), illetve tóm. 9. (segesdi kerület). 206 VÉL 1.1.38. fase. 1. no 84. 70
