Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA archontológiai adatok ismeretében felmerül, hogy az összeírás felvételének idején hosszabb idő óta nem volt plébános a plébánián.138 Más esetekben azonban nem találunk magyarázatot a plébánia kimaradására, igaz ezekben az esetekben csak közvetett adataink utalnak azok korábbi létére.139 Mindezek figyelmeztetnek az összeírások használatának korlátáira, felhasználásuk azonban mind saját korukra, mind kontrollként a korábbi évtizedekre nélkülözhetetlen. A plébániahálózat vizsgálatával szorosan összefüggő kérdéskör a szerzetesek által végzett lelkipásztori tevékenység értékelése, illetve a kiváltságolt, exempt egyházak ezzel összekapcsolható problematikája. A 18. század második felére a szerzetesi lelkipásztorkodás beilleszkedett az egyházmegye által meghatározott keretekbe, azaz (1) egyes szerzetesi közösségek plébánosi joghatóságot nyerve végezték lelkigondozói feladataikat egy adott plébánia területén, vagy (2) az adott kolostor vonzáskörzetébe tartozó plébániákon a szerzetesek lelkipásztori kisegítőként jelentek meg egy-egy egyházmegyés plébános mellett többnyire nagyobb ünnepeken, illetve a plébános távolléte vagy plébánosváltás idején. A század első felében, különösen az 1730-as évekig azonban a szerzetesközösségek lelkipásztori tevékenysége egyházjogi szempontból sok esetben rendezetlen volt. Tevékenységük kiterjedt az egyházmegye olyan területeire, ahová a korabeli világi egyházszervezet még nem ért el, ennek köszönhetően működésük során nem is kerültek konfliktusba azzal, s lelkipásztori tevékenységüket megyéspüspöki felhatalmazás nélkül látták el. Ennek során természetszerűen nem vették figyelembe a világi egyházszervezet szempontjait, például a megyéspüspök joghatóságát, az egyházmegyék területi integritását. További joghatósági problémát jelentett, hogy az egyház138 Segesd önállóan nem szerepel az 1728-ra keltezhető összeírásban, hátránynál azonban azt olvashatjuk, hogy a korábban önálló plébániaként szereplő Szőlősgyörököt nemrég csatolták a látrányi plébániához, mivel plébánosát Segesdre helyezték. A segesdi plébánia korábban is létezett, erre utal egy 1724-re keltezhető somogyi plébános-összeírás, ahol Segesdvár plébánosaként Tapolcsányi János van említve. Segesdhez hasonlóan biztos tudomásunk van a Zala megyei Szegvár és Szentgrót plébániájának működéséről is az 1720-as években, az 1728-es összeírásban azonban egyik sem szerepel. 1726-1728 körüli években üresedésre utaló adataink vannak mindhárom helyről. Ettől természetesen még logikus lenne a plébános jövedelmeinek összeírása, ahogy megtörtént ez Ősi esetében is, amelynek plébániája üresedése ellenére is szerepel az összeírásban (bár itt csak pár hónapos üresedésről lehetett szó). Segesd 1724: VÉL 1.1.38. fase. 1. no 1., [1728] VÉL 1.1.13. fase. 1. no 10. 40.; Szegvár 1720-as évek: VÉL 1.1.9. fase. 1. sine no [Somogy 1744] Ív. (Rajki János) és 3r. (Solymosi László); Szentgrót 1720-as évek: VÉL 1.1.9. fase. 1. sine no [Egerszeg 1744] Ív. (Pesser András); [1728]: VÉL 1.1.13. fase. 1. no 10. 22. (Ősi). 139 A Zala megyei Hahót, Merenye és Nova plébániáiról van szó. Ezek egyike sem szerepel az 1728-ra datálható összeírásban, ugyanakkor az 1732/33-as összeírás lejegyzője mindhárom esetben megjegyzi, hogy a plébánosoknak a hívek több évnyi, sorrendben 17,15 és 14 évre visszamenő készpénzjáradék kifizetésével adósak. Az összeírás szóhasználatából egyértelmű, hogy ezeknek a hátralékoknak az adott plébánián kellett keletkezniük, így ennek a három plébániának a kimaradását a korábbi összeírásból egyik fentebb bemutatott okkal sem tudom megmagyarázni. Sorrendben 1732/33: VÉL 1.1.13. fase. 1. no 4. 21., 20., 23. 51
