Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA megye határterületein több, az egyházmegyén kívül eső szerzetesközösség is végzett lelkipásztori tevékenységet. A kiváltságolt plébániák kérdésköre szorosan összefügg a szerzetesközösségekkel, hiszen az egyházmegyében ezek döntő többségét szerzetesek adminisztrálták a korszak egészében.140 Ezek vonzáskörzete - különösen a korai időszakban - messze túlnyúlt a kiváltságolt egyház határain. Jó példa erre a tihanyi egyház birtokain működött licenciátusok esete, amelyet Dénesi Tamás disszertációjában részletesen bemutatott.141 Az egyházmegye plébániahálózatának kiépülése együtt járt ugyan vonzáskörzetük szűkülésével, azonban az, ha korlátozott formában is, a korszak egészében fennmaradt. A szerzetesközösségeknek és a kiváltságolt egyházaknak az egyházmegye területén végzett lelkipásztori munka és a plébániahálózat szempontjából a vizsgált időszak egészére vonatkozóan egységes értelmezése szükséges.142 Álláspontom szerint a szerzetesközösségek által adminisztrált területek csak abban az esetben tekinthetők a plébániahálózat részeinek, amennyiben és amikortól tevékenységüket megyéspüspöki felhatalmazás alapján végezték. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a plébániahálózat a katolikus lelkigondozás egyházmegyés keretéül szolgál, s az intézmények vizsgálatán keresztül elsősorban a katolicizmus újjászerveződésének hátterét vázolhatjuk fel. Ennek pedig elhagyhatatlan részét képezi a szerzetesi lelkipásztorkodás 18. század eleji, - egyházmegyei szempontból - szervezetlen formája, illetve ennek egyházmegyei keretek közé történő integrálása. A fentebb írottak miatt szükségesnek tartom, hogy a plébániahálózat változásának bemutatásával párhuzamosan vizsgáljam a szerzetesi lelkipásztorkodást is. A plébániahálózat vizsgálata során a korábbi szakirodalom két megoldás közül választott. Az egyházmegye történetének kutatói egy adott püspök által alapított plébániák bemutatásával, esetleg a korábbi helyzet többkevesebb részletességgel történő felvázolásával igyekeztek megvilágítani a bekövetkezett változásokat. A feldolgozások életrajzi műfaja miatt más lehetőségük nem is igen maradt.143 Ettől eltérő módszert követett Dénesi Tamás, aki a források által meghatározott időmetszetekben vizsgálta a plébániák 140 A kivételek egyike Szentendre volt. Ezzel ellentétben a győri püspökség egyházmegyével határos területén fekvő Somló környéki kiváltságolt plébániák, Iszkáz és Somlóvásárhely, vagy Pápa esetében az esztergomi egyházmegye papságából kerültek ki a plébánosok. 141 Dénesi 2006. 21-23. 142 Erre hívja fel a figyelmet, hogy Dénesi Tamás alább elemzett, a század elejére vonatkozóan összeállított plébánialistájában szerepelteti Türjét és Tihanyt, ugyanakkor kihagyja a fentieknél jelentősebb egyházmegyei vonzáskörzettel rendelkező Székesfehérvárt és Budát. Eljárását attól függetlenül sem tartom indokoltnak, hogy például Székesfehérvár esetében elsősorban nem a plébániát ellátó jezsuita közösség, hanem a városban megtelepedett ferencesek játszottak szerepet a város környékén fekvő települések lelkigondozásában. 143 A főpásztorok időrendjében Körmendy 1995a. 31-36., Petrák 1949.14-27. és Pehm 1934.119-122. 52
