Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
I. Bevezetés
I. Bevezetés A veszprémi egyházmegye történetével foglalkozók számára régóta ismert tény - a 16-17. században a térségben lezajlott események ismeretében akár evidenciaként is lehetne említeni - hogy a püspökség területén a 16. század második felére gyakorlatilag eltűnt a katolikus egyházszervezet, beleértve ebbe a szerzetesi közösségek jelenlétét is. A 16-17. század fordulóján csak címében létezett az egyházmegye. Az uralkodó ugyan egymást követően kinevezte a veszprémi püspököket, a püspököknek azonban nem volt territóriuma, hiszen egykori területének jelentős részét az oszmánok tartották fennhatóságuk alatt, ahol pedig a magyar király hatalma érvényesült, a papok helyett a katonáké volt a főszerep. Katolikus híveket sem nagyon találtak volna a kinevezett főpásztorok, ha lett volna lehetőségük végiglátogatni a valaha volt veszprémi egyházmegye falvait és városait. így azon sincs mit csodálkozni, hogy az egyházmegyének papjai sem voltak. A 17. század elején - elsősorban a szerzetesek által vezetett missziók révén - a magyarországi katolikus egyház megújulási törekvései az országnak erre a területére is elértek. Ezzel párhuzamosan a veszprémi püspökök is hozzáláttak az egyházmegye újjászervezéséhez, persze csak a lehetőségeikhez szabott mértékben. Mindez új lendületet vett az oszmán hadaknak az ország nagy részéből történt kiszorításával, valódi előrelépésről azonban csak a csatazaj végleges elülé- sét követően, a Rákóczi-féle szabadságharc lezárulta után beszélhetünk. Ekkor következett be a világi egyházszervezet újjáalakítása az egyházmegye területén. Dolgozatomban ezt az időszakot, a 18. századot veszem górcső alá, s megkísérlem bemutatni a veszprémi egyházmegye újjáépítésének folyamatát, elsődlegesen az egyházigazgatás szemszögéből vizsgálva azt. E század egyházi viszonyait több egyháztörténész kutató vizsgálta már különböző szempontok figyelembevételével, elemzéseikkel hozzájárultak a korszak és az egyházmegyejobb megismeréséhez: források sora jelent meg; elkészítették a püspökök életrajzait; megvizsgálták az újjáépítés egyes részkérdéseit, s tanulmányokban tették közzé vizsgálataik eredményeit; évtizedes munkával megszületett az egyházmegye történeti névtára. Mindezek az előtanulmányok megteremtették a lehetőségét annak, hogy az elmúlt két évtizedben egyháztörténészek felvállalják a veszprémi püspökség kora újkori történetének hosszabb-rövidebb összefoglalását is. Áttekintve az egyházmegye 17-18. századi történetéről 5
