Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
I. Bevezetés
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN szóló szakirodalom bibliográfiáját, arra a véleményre juthatunk, hogy a püspökség történetében ez a korszak egyike a legjobban feltárt időszakoknak - ha éppen nem a legalaposabban ismert korszakról van szó. A Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár munkatársaként azonban nap mint nap szembesültem a korszakra vonatkozó alapkutatások, különösen az egyházmegye történeti sematizmusának a mindennapi munkát hátráltató hiányával.1 A 19-20. századra vonatkozóan a püspökség nyomtatott sematizmusainak felhasználásával néhány hónap alatt összeállítható volt egy kezdetleges egyházigazgatási helységnévtár. Az adatsorok folytatása a nyomtatott névtárak megjelenését megelőző, 1795 előtti időszakra vonatkozóan sem tűnt lehetetlennek, hiszen rendelkezésre áll számtalan feldolgozás, köztük az egyházmegye már említett történeti névtára.2 Ezek mellett tudomásom volt egy, az egyházmegye 18. századi történetének feldolgozását maga elé célul kitűző doktori disszertáció készüléséről, amelyet azóta szerzője sikerrel védett meg.3 Ezek áttekintését követően azonban meg kellett állapítanom, hogy az egyházszervezet kiépítésének folyamata nem tartozott a kutatói érdeklődés fő irányába. A plébániák szervezésének kérdése ugyan szinte minden tanulmányban előkerül, de a szerzők többnyire megelégedtek egy adott püspök által megszervezett plébániák számának és nevének közlésével. Dénesi Tamás disszertációjában ennél továbbment, s külön fejezetet szentelt a plébániaszervezés kérdéskörének, azonban munkájának megközelítése kizárta a kérdés rendszerszerű tárgyalását.4 A plébániahálózatot strukturáló esperesi kerületi rendszer vizsgálata pedig teljességgel hiányzik a szakirodalomból,5 ahogy az egyházszervezet magasabb szintje, a főesperesség kérdése sem került elő. Nem vizsgálták az egyházmegye kormányzatában szerepet játszó személyeket, a helynököket, a káptalan6 tagjait, a lelkipásztorkodó alsópapság közvetlen irányításában szerepet játszó esperesek személyét sem. 1 Történeti sematizmus több egyházmegyéről is készült. Példaként említhetem a kalocsa-bácsi főegyházmegye vagy a váradi egyházmegye millennium idején készült, de a közelmúltban reprint kiadásban ismét napvilágot látott történeti sematizmusát. Lakatos 2002.; [Bunyitay] 1896. 2 Pfeiffer 1987. 3 Dénesi 2006., a disszertáció eredményeinek összefoglalása Dénesi 2010. 4 Dénesi Tamás esettanulmányokból építkező elbeszélésmódját jól illusztrálja a plébániaszervezés tárgyalása. Egy-egy jellemző eset bemutatásával világítja meg a hívek, a lelkipásztorok, a földesurak (kegyurak) és a főpásztor plébániaszervezés során felmerülő feladatait, a felek érdekeit, érdekérvényesítő képességét. Dénesi 2006. 30-56. A Plébániaszervezés és templomépítés, Anyagi helyzet, Fluktuáció fejezetek tartalmazzák a konkrét eseteket, míg az összegzés A plébániaszervezés üteme címet viselő fejezetben található. 5 Az ismeretek hiányát jól mutatja, hogy az esperesi kerületek a feldolgozásokban csak egyfajta térbeli eligazításra szolgálnak, s többnyire a forrásban szereplő, annak keletkezési idejére érvényes kerületbeosztást közük a szerzők. így fordulhat elő például, hogy Volkra Ottó János egyházkormányzatának idejére vonatkozóan (1710-1720) a püspök életrajzírója az 1756-ban létrehozott ráckevei kerület plébániáit említi. Körmendy 1995a. 36. 6 Pákay Zsolt a veszprémi káptalan 18. századi történetéről megjelentetett rövid tanulmányában 6
