Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
A PLÉBÁNIAHÁLÓZAT KIÉPÍTÉSE A 18. SZÁZADBAN pülésen 1714—1715-ben, P. Fábri Eleszár ferences adminisztrátor pedig 1717 és 1729 között. Eközben szerepel még P. Lies Anzelm 1726-ban és P. Annock János György 1728-ban és 1731-ben.130 Világi papok is szép számmal akadtak a településen. Mechl Dávidról azt olvassuk, hogy „plébános Piliscsabán. 1726. okt. 12-én, 18-án, nov. 10-én, 17-én, 6-án, dec. 4-én és 28-án keresztelt, 1727. jan. 22-én esketett." Őt Rascher János követte, aki „plébános Piliscsabán 1727-ben", Szudics György pedig 1729-ben látta el ugyanezt a feladatot.131 Véleményem szerint Csaba csak az 1732. esztendőt megelőző néhány év során lett plébánia. Vitathatatlan, hogy katolikus lakosait korábban is pasztorálták, félrevezetőnek tartanám ugyanakkor ha a plébániahálózat önálló elemeként venném számításba ebben a korai időszakban a települést. Ehelyett közelebb állhat a valósághoz, ha a budai mariánus ferencesek vonzáskörzetéhez tartozó településként regisztrálom. További nehézséget jelent a korai adatok értelmezésében a tervezett plébániákhoz kapcsolódó fogalomhasználat következetlensége a forrásokban. A neoerecta, neoerigenda plébániák közötti különbség első ránézésre egyértelműnek tűnik, előbbi a már megalapított, utóbbi a még csak tervezett plébániákat jelentené. A valóságban azonban a két jelző sok esetben összemosódott, önmagában tehát nem egyértelműen határozza meg a plébániaalapítás aktuális állapotát. Az utólag pontatlannak tűnő fogalomhasználat egyik valószínű okaként említhető, hogy a plébániaalapítás akár több évre elhúzódó folyamat volt.132 130 Az adatok forráshivatkozás nélkül szerepelnek. Valamennyi ferences a budai mariánusok közül került ki. Pfeiffer-Takács 2001. 294. 131 Sorrendben Pfeiffer 1987. 708., 870-871. és 1000. Mindhárom esetben az anyakönyvre történik hivatkozás. Mechl Dávidról semmi további adatot nem közöl Pfeiffer, Rascher Jánost 1733-tól jenői plébánosnak mondja, ugyanakkor adataim (és Pfeiffer János adatai szerint is) ekkor Stublics György szolgált Jenőn. Vö. 1732/33: VÉL 1.1.13. fase. 1. no 4.30. és Pfeiffer 1987. 942. Szudics György az 1730-as évek első felében tárnoki plébánosként tűnik fel a forrásokban, egészen 1735-ben a javadalomtól történő megfosztásáig, amikor is eltűnik a szemünk elől. 1732/33: VÉL 1.1.13. fase. 1. no 4.37., 1735. VII. 13.: VÉL I.1.39.b. tom. 1.69. További problémát jelent, hogy nem teljesen egyértelmű a Pfeiffer János névtárában szereplő személyek egyházmegyés mivolta ebben a korai időszakban. Több olyan esetre bukkanhatunk, ahol eltérnek egymástól a névtárban, illetve a ferences rendtörténetben közölt adatok. Grimperger Bemát a névtár adatai szerint az esztergomi egyházmegyéből jött és Budakeszin volt plébános 1700. augusztus 7. és szeptember 22. között. A rendtörténet szerint viszont ugyanitt P. Grinberg Bemát ferences tevékenységéről történik említés. A két személy nyilvánvalóan azonos. Sajnos a hivatkozások is csak részben segítenek, mivel a névtárban Pfeiffer ennél az adatnál a budakeszi anyakönyv mellett épp akkor még kéziratban lévő rendtörténetükre hivatkozott. Logikusabb ferences lelkipásztorkodást feltételezni a településen, ugyanakkor ezt a vélekedésemet jelenleg pozitív forrásadattal nem tudom alátámasztani. Pfeiffer 1987.453. és Pfeiffer-Takács 2001. 294. 132 Kehidát egy 1744. november 5-én kelt összeírásban neoerecta plébániaként említették, amelynek katolikus híveit hét éve ferencesek gondozzák. VÉL 1.1.9. fase. 1. sine no [Egerszeg 1744]. Ennek ellenére Padányi Bíró Márton 1754-re tette a plébánia megalapítását, amikor is döntés születhetett világi plébános bevezetéséről. Plébános azonban csak a rákövetkező évben került a plébánia élére. Hornig 1903. 316. 48
