Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA A plébániák közül - különösen a korai időszakban - több ideiglenesen megszűnt, lelkipásztor nélkül maradt, vagy másik oldalról tekintve, több olyan későbbi plébániáról van tudomásunk, amelynek megalapítására néhány évvel, évtizeddel a plébániahálózatba történő végleges betagolódása előtt már sikertelen kísérletet tett a főpásztor. Ilyen, inkább az utóbbi csoportba sorolható Szőlősgyörök, ahol az 1720-as években próbálkozás történt a plébániaalapításra, de vélhetően a lelkipásztorhiány miatt néhány év múlva leányegyházként a közeli Látrányhoz csatolták a települést. Végül 1753-ban sikerült önálló plébániává szervezni. Több plébánia esetében az egyházmegyés lelkipásztorok távozását követően szerzetesek gondozták a híveket. A Somogy megyei Felsősegesd, vagy a Fejér megyei Ácsa és Lovasberény példáját lehet erre felhozni. Utóbbi két település helyzetének értelmezése már a kortársak számára is problémát jelentett. Az 1730-as, 1740-es évek összeírásaiban önállóan szerepelnek, azonban mind a két esetben bizonytalannak tűnik egyházjogi besorolásuk.133 Ettől függetlenül funkcionálisan a plébániahálózat önálló elemeiként vehetjük őket számításba. A korai időszak plébániáinak vizsgálata során kontrollként a legkorábbi, a teljes egyházmegyére kiterjedő összeírásokat használtam. Az első 1726-ban kelt, címe szerint Acsádi Adám által elrendelt egyházlátogatás jegyzőkönyve, amely azonban szerkezetét tekintve inkább jövedelem-összeírásnak tekinthető. Ennek az adataira épül egy későbbi, feltételezhetően 1728-as adatokat tartalmazó jövedelem-összeírás, és ezt követte egy 1732 decemberében megkezdett és 1733 tavaszán befejezett jövedelem-összeírás. Az utolsó korai összeírás 1735 őszén keletkezett, ennek célja a Cassa parochorumból igényelhető támogatások kimutatása volt. Utána egy bő évtizedig, a Padányi Bíró Márton által kezdeményezett egyházlátogatásig híján vagyunk az egyházmegye egész területéről nagyjából azonos időpillanatban, egységes szempontok szerint készített összeírásoknak.134 133 Ácsa esetében Acsádi Ádám püspök 1735-ös, később részletesen bemutatandó tervezetéből kiderül, hogy az 1720-as évek végén egyházmegyés plébános vezette plébánia alakult a településen. A világi plébános távozása után a móri kapucinusok látták el a híveket, de a tervezet Ácsán a plébánia újraalapítását irányozta elő, tehát ekkor a főpásztor véleménye szerint a település nem volt önálló plébánia. MNL OL C 38 Dioec. Veszpr. no 1. 278r-290v. és 5r-10v. (utóbbi a Helytartótanács megjegyzéseit is tartalmazza). Az 1732/33-as jövedelem-összeírásban önállóan szerepel és ennek az évtized végén elvégzett javítása is kitért Ácsára. VÉL 1.1.13. fasc. 1. no 4. 40. Padányi Bíró Márton jelentése szerint csak 1754-ben történt meg a plébánia újraalapítása, amikor is a pesti pálosok kaptak joghatóságot a településen a lelkipásztori feladatok ellátására. Ugyanekkor csatolták Ácsához későbbi leányegyházait is. Hornig 1903. 314., a pálosokra VÉL I.1.39.b. tom. 1. 276-277. 134 1726: SzPL no 117. további jelzet nélkül (a címlap, valamint a budai és a fehérvári kerület), VÉL 1.1.13. fasc. 1. no 1. (a keszthelyi és az egerszegi kerület), uo. no 2. (a somogyi kerület). [1728]: VÉL 1.1.13. fasc. 1. no 10. Az összeírás keltezését az 1726-ban keletkezett összeírás segíti, amely egyértelműen a későbbi alapanyagának tekinthető. A két összeírás eltérései, amelyek egy részére a lejegyző is utal, nagy valószínűséggel 1728-ra keltezik az adatait. 49
