Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
AZ EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA ezt az ideális állapotot elérje, illetve fenntartsa. Jó példa erre a veszprémi püspökség, amelynek területén a 18. század elején gyakorlatilag nem létezett az egyházszervezet alsó szintjét alkotó plébániák hálózata (még elszigetelt plébániákat sem nagyon találunk), a korszak végére viszont az 1771-es helynévkatalógus tanúsága szerint az időközben kiépült plébániahálózat maradéktalanul lefedte az egyházmegye teljes területét, beleértve ebbe azokat a településeket is, ahol a protestáns felekezetű lakosság többségben volt, például Somogy megye Baranyával határos déli vidékén. Jelen fejezetben ezt a folyamatot, a plébániahálózat kiépítését szeretném felvázolni. Elöljáróban szükséges megvizsgálni a plébánia fogalmát. A vizsgált időszak második felére vonatkozóan alapvetően elfogadhatónak tartom a kortársaknak a forrásokban tükröződő értékítéletét. Az 1740-es, 1750-es évektől kezdődően egy-két kivételtől eltekintve egyértelmű a források fogalomhasználata. Az ekkor plébániaként említett területen, ahol egyházmegyés papok gondozták a híveket, önálló plébánia létezett. Némileg változatosabb képet nyújtanak a források a szerzetesek által adminisztrált településekről, azonban ezek esetében is elfogadhatónak tartom, hogy az esetleges egyházjogi bizonytalanság ellenére az önállóan említett adminisztratúrák a gyakorlatban a plébániahálózat önálló elemeit alkották, s ez jelenti a lényegesebb szempontot.128 A problémát a vizsgált korszak elejére vonatkozó adatok értelmezése jelenti - elsősorban a források szűkössége miatt. A 18. század első két évtizede az az időszak, amikor a kívánatosnál jobban rá vagyok utalva mások, elsősorban Pfeiffer János anyaggyűjtésének használatára. (Pilis)csaba példáján szeretném bemutatni a rendelkezésemre álló adatok értelmezésének nehézségeit. Bíró Márton megyéspüspök 1758-ban Rómába küldött jelentése szerint a Budához közeli plébániát 1705-ben alapították, azonban az egyházmegye 1726-os, majd ezt követő, 1728-ra keltezhető összeírásában nem szerepel. Megtalálható viszont a következő, 1732/33-ban készült jövedelem-összeírásban felsorolt plébániák között.129 Pfeiffer János és Takács Ince gyűjtése szerint a plébánia 1732/33-as felbukkanását megelőzően a következő személyek gondozták a híveket: P. Ödön ferences szerzetes lelkészkedett a tele128 Példaként a Fejér megyei Isztimér esetét hozom fel. Az 1750-es években betelepített község lakosai a szomszédos Bodajkra jártak istentiszteletre, majd a kapucinusok állandó lelkészt küldtek a település lakóinak gondozására. Dravec József 1764-ben vezetni kezdett sematizmusában önállóan szerepel, ráadásul a fehérvári esperesi kerületbe tartozó Bodajktól eltérően a palotai esperesi kerület alá besorolva. Későbbi források filiáit is említik. Egyházjogi helyzete tisztázatlan lehetett, hiszen 1788-ban szervezték önálló plébániává már a székes- fehérvári egyházmegyében. Gyakorlatilag azonban a plébániahálózat önálló elemének tekinthető az ezt megelőző két és fél évtizedben is. 1752-ben történt betelepítésére: VÉL 1.1.6. fase. 1. no 65.; állandó lelkészi és plébániai adatai: Siptár 2010a. 95.; önállóságára és kerületi hovatartozására: Dravecz 1764—[1771] 56. 129 1 705: Hornig 1903. 314.; 1726: SzPL no 117. további jelzet nélkül; [1728]: VÉL 1.1.13. fase. 1. no 10.; 1732/33: VÉL 1.1.13. fase. 1. no 4. 32. 47
