Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.1. Az egyházmegye területi kiterjedése
Az EGYHÁZMEGYE TERÜLETI KITERJEDÉSE az egyházmegye belsejében található exempt plébániák hovatartozásának (kiváltságolt voltának) vitatása esetén. Ezeknek az egyházaknak szinte mindegyikére megkísérelték a joghatóságukat kiterjeszteni a korszak püspökei. Az alábbi fejezetben sorra veszem a veszprémi püspökséggel határos egyházmegyéket, s röviden felvázolom a vizsgált korszak területi változásait, majd ezt követően kitérek az exempt egyházak kérdéskörére is. Célom alapvetően az, hogy bemutassam azt a tágabb igazgatási keretet, amelyen belül a dolgozat tulajdonképpeni tárgyát képező egyházszervezeti változások végbementek. Emellett, ha csak érintőlegesen is, ki szeretnék térni a határ problémájára, a határ mai fogalma ugyanis a korszak egyházigazgatási egységeinek a lehatárolására az egyházmegyétől kezdve egészen a plébániáig félrevezető lehet. Viszonyítási alapként a veszprémi egyházmegye középkori területéhez kell visszanyúlni, ahogy a kortársak is tették a terület visszafoglalását követően az egyházmegyék újjászervezése során. Az egyházmegye középkori kiterjedésének és egyházigazgatási beosztásának elsődleges forrását a pápai tizedjegyzékek jelentik.70 Az ezek alapján készített térképek és a 18. századi egyházmegyét ábrázoló térképek összevetéséből egyértelműen látható, hogy az egyházmegye területe kora újkorban jelentősen csökkent a szomszédos egyházmegyék javára71 (elsősorban Esztergom és Zágráb, kisebb részben 70 A tizedjegyzékek veszprémi egyházmegyére vonatkozó részeinek kiadása [Fejérpataky] [1889]. 373-405. és Ortvay 1891-1892. 1. 283-308. (A vonatkozó részt Nagy Imre készítette). Az egyes egyházmegyék anyagához készített kommentárok különböző részletességűek, Veszprém esetében a közreadó megelégedett a települések azonosításával. A tizedjegyzék egyházmegyei vonatkozású részének kiadása megtalálható még Fraknói-Lukcsics 1896- 1907. II. 64-84., az egyes települések értelmezéséhez lásd ugyané kötet bevezetőjét LXXI-CII. Ez az egyetlen forrás, amely a középkorra vonatkozóan az egyházmegye teljes területére szolgáltat adatokat. A tizedjegyzékeket közzétételük óta sokan használták. Adatainak értelmezésével kapcsolatban - az erdélyi püspökségre vonatkozó részek felhasználására vonatkozóan, de általánosan használható szempontokat is felvetve - Hegyi Géza fogalmazott meg kritikai észrevételeket. Hegyi 2010. Az egyházmegye egyes részeiről 16. század derekán keletkezett források is tartalmaznak adatokat. Ezek közül egy 1550-ben keletkezett egyházmegyei plébániaösszeírás Zala és Veszprém megyékre vonatkozóan közli a plébániák nevét, valamint tájékoztat arról, hogy a javadalom be van-e töltve. A már oszmán hódoltság alatt lévő területek, így Pilis és Fejér megyék, valamint Somogy egykor volt plébániáit azonban csak általánosságban említi. Az összeírás kiadása Karácsonyi-Kollányi-Lukcsics 1912.454-462. Kiegészíti a képet négy zalai esperesi kerületről, a szepetnekiről, a kapornakiról, a novairól és az egerszegiről fennmaradt 1554-es egyházlátogatás. VÉL III.l.a.1. Miscellanea 7. (1554), kiadása Pfeiffer 1947. 24-40., magyar fordítása Tomisa 2002. 27-40. 71 Középkori viszonyokra lásd a pápai tizedjegyzékek alapján szerkesztett térképet (A Veszprémi és Pécsi egyházmegyék a XIV. század elején, Hrubant-Ortvay 1888.) és a veszprémi káptalan 1495 és 1534 között vezetett számadáskönyvének kiadása mellékleteként közzétett, Solymosi László által tervezett térképet (A veszprémi egyházmegye tizedkerületeinek központjai és a veszprémi káptalan birtokai a középkor végén, megtalálható Kredics-Madarász-Solymosi 1997.) A 18. századi viszonyokat az Ördög Ferenc és Rajczi Pál által tervezett A veszprémi püspöki egyházmegye lelkipásztorkodási helyei 1771. című térkép (Ördög 1991-1998. IV.), vala31
