Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)

II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.1. Az egyházmegye területi kiterjedése

A PLÉBÁNIAHÁLÓZAT KIÉPÍTÉSE A 18. SZÁZADBAN egyházszervezetének kialakulása erre az időszakra érte el tetőpontját,64 s je­len voltak a katolikus egyház bázisaiként szolgáló szerzetesközösségek is.65 A terület egyházi viszonyait azonban alapjaiban változtatta meg a korszak­ban az állam által hivatalosan is támogatott katolikus egyház világi egyház- szervezetének kiépítése. Az egyházszervezet kiépítésének bemutatásával te­hát egy új, kezdetektől meghatározó tényező megjelenése követhető nyomon. A világi egyházszervezet 18. századi megjelenése máig ható és érzékelhető változásokat okozott a térségben. Elsősorban a felekezeti viszonyok alakulá­sára hatott az új szereplő megjelenése, ez azonban befolyásolta a térség egé­szének változásait is.66 A katolikus egyházszervezet kialakulásának feltérké­pezése tehát egyszerre jelenti a 18. századi állapotok rekonstrukciós kísérle­tét és a 19-20. században lezajlott folyamatok hátterének megrajzolását. II. 1. Az egyházmegye területi kiterjedése Jelen munkának nem célja, hogy bemutassa az egyházmegye egészének te­rületi változásait, illetve vizsgálja annak körülményeit és időbeliségét. Mégis szükségesnek tartom röviden bemutatni az egyházmegye 18. századi kiterje­dését, hiszen az egyházmegye mint területi egység sok szempontból megha­tározta a plébániahálózat szervezetét. A veszprémi egyházmegye területe alapítása óta széles sávként húzódott keresztül a Dunántúlon a Drávától a Dunakanyarig, elfoglalva e tájegység közel felét. A veszprémi püspökségnek Szent István király nevéhez köthető adománylevelében található leírása a 18. századra is érvényes:67 az egyházme­gyét Zala és Somogy megyék jelentős része, Veszprém megye Bakony vonalá­tól délre húzódó fele, Fejér megye, valamint Pest-Pilis-Solt megye dunántúli (pilisi) területe alkotta. A madártávlatból változatlannak tűnő kép azonban korántsem tekinthető statikusnak. 64 A reformátusokra vonatkozó rövid intézménytörténeti vázlat Köblös-Kránitz 2009.45-113. Az evangélikusokra pedig Keveházi 2011.10-62. különösen 26-31. 65 A szerzetesközösségekkel kapcsolatban Molnár Antal kutatásait kell kiemelni. A térségre vonatkozóan elsősorban Molnár 2003., a kérdéskör egészére vonatkozóan pedig Molnár 2002. Lásd még Siptár Dániel hivatkozott munkáit! 66 A kérdéskört szélesebb összefüggések közé kísérelte meg helyezni Faragó Tamás, aki a Dunántúl példáján a népességfejlődés és a felekezetek közötti összefüggéseket hosszú időtartamon keresztül követő vizsgálat hipotéziseit fogalmazta meg. Faragó 2008. A tanul­mányban alkalmazott módszer, s ebből fakadóan az előfeltevések kritikáját adja Kovács I. Gábor. Kovács 2010. Ez utóbbi tanulmányra Horváth Gergely Krisztián hívta fel a figyel­memet, amit ezúton is szeretnék megköszönni. 67 A Györffy György által 1009-re keltezett oklevél szövegét késő Árpád-kori másolatok tar­tották fenn. Legújabb kiadása Erszegi-Solymosi 2010. no 3. (29-35). Az oklevélben felsorolt négy megye (Fejér, Kolon, Veszprém és Visegrád) közül Kolon vélhetően magába foglalta az ötödiket, Somogyot is. A kérdésre lásd legújabban Zsoldos 2010. különösen 306-307. 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom