Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.5. Lehetőségek és korlátok az egyházmegyei elit alakításában Padányi Bíró Márton példáján
Az ELIT ALAKÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS KORLÁTÁI körül jártak kanonoki kinevezésükkor, Séllyei Nagy Ignác még ennél is fiatalabb korában, 27 évesen nyert káptalani javadalmat. Az itt érintett személyek további közös jellemzője, hogy Bíró Márton egyházkormányzata alatt javadalmaiktól függetlenül nem játszottak meghatározó szerepet az egyházmegye központi irányításában, s úgy tűnik, Bírónak nem is volt ilyen szándéka velük. Kis Pál 1755-ben, 35 éves kora körül az esztergomi főegyházmegyéből érkezett Veszprémbe, ahol rögtön a nagy presztízsű zalaegerszegi plébániára került, s elődeihez hasonlóan ellátta a kerületi esperes feladatait is. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, ki kell emelnem, hogy már ez az esperesi kinevezés is merőben szokatlannak tűnik a gyakorlati szempontokat szemmel láthatóan előnyben részesítő Bíró részéről, hiszen Kis személyében egy olyan fiatalember nyerte el a tisztséget, akinek lelkipásztori és egyházkormányzati alkalmasságáról a püspöknek - legalábbis közvetlenül - nem volt lehetősége meggyőződnie. Alig másfél év elmúltával, 1756 őszén Kis Pál kanonoki stal- lumhoz jutott, megelőzve ezzel a későbbi helynököt, Dravec József veszprémi plébánost, majd Kozorics Ferenc székesegyházi főesperes halálával megkapta annak megüresedett javadalmát 1758 nyarán. 1760-ban Lenti István nagyprépostot követően, három javadalmat átlépve, negyven éves kora körül, a megszokotthoz képest még mindig nagyon fiatalon ő részesült az uralkodói kinevezésben. Ekkor - Bíró korábbi döntéseinek tükrében - inkább Dravec József helynök, olvasókanonok kinevezése lett volna várható. Felvethető, hogy a főpásztor Lenti István vagy akár Orosz Pál esetéből kiindulva el akarta kerülni a helynöki tisztség és a nagypréposti javadalom egybeesését, talán ezzel is ellensúlyokat képezve egymással szemben. Az 1733-ban született Séllyei Nagy Ignác tehetségére utal, hogy a korszakban egyedüli veszprémi egyházmegyés papként tanulmányait Rómában végezte. Hazatérését követően, 27 éves korában, a korszakban legfiatalabbként került a káptalanba 1760-ban. 1763-ban Koller Ignác püspök döntése nyomán két javadalmat átlépve lett éneklőkanonok. Mivel sem az olvasókanonoki, sem a nagypréposti javadalomban nem történt üresedés a korszakban, további egyházmegyei előrelépése nem volt lehetőség, azonban 1772-től kaposfői apát, 1774-től pedig driveszti címzetes püspöki címet kapott - utóbbi megtiszteltetésben a korszakban az egyházmegyei papság körében rajta kívül csak Orosz Pál részesült jóval idősebb korában és veszprémi nagyprépostként. Az uralkodónő 1777-ben őt nevezte ki a veszprémi egyházmegyéből kialakított székesfehérvári egyházmegye élére. Séllyei Nagy Ignác esetében biztosak lehetünk abban, hogy Padányi Bíró Mártonhoz valamifajta rokoni szálak is fűzték, a rokonság megállapításának tényén túl azonban a források szűkszavúsága miatt nem léphetünk. 199
