Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.5. Lehetőségek és korlátok az egyházmegyei elit alakításában Padányi Bíró Márton példáján
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI gyakorlattal nem rendelkezett, ráadásul az egyházmegyét sem ismerhette, hiszen alig három éve érkezett Esztergomból. Az 1755-ben Sárkány Gábor és Kozorics Ferenc helyébe kinevezett két tiszteletbeli kanonok, Borsati Péter mezőkomáromi és Horvát János tapolcai esperesplébánosok sem jöhettek szóba lehetséges alternatívaként. Borsati Pétert épp ez év, 1758 januárjában szólította fel Bíró, hogy mondjon le az esperességről, talán kora miatt és / vagy egészségügyi okokból vált alkalmatlanná a feladat ellátására.532 December elején távozott is az élők sorából. Horvát Jánosról kevesebbet tudunk, de esetében is elképzelhető, hogy egészségügyi problémákkal küzdött. Két adat engedi meg ezt a feltételezést. 1756-ban káplánt kapott, s a korszakban ezt indokolhatta a plébános betegeskedése is, esetében azonban elegendő indok lehetett akár esperesi hivatala is.533 Másik ezt a feltételezést támogató adat halálának nagyon korai, alig 45 éves kora körüli bekövetkezése 1760 év elején. Döntő lehetett azonban - akár az egész esperesi kart tekintve -, hogy míg Kozoricsot, Sárkányt és Dravecet a forrásadatok tükrében a főpásztor egy évtizede tudatosan készítette fel arra, hogy a későbbiekben magasabb szinten kapcsolódjanak be az egyházkormányzati feladatok ellátásába, addig másról ez nem adatol- ható. Mai fogalommal élve azt mondhatnánk, Padányi Bíró Márton 1758-ban reaktiválta Dravec Józsefet, amikor olvasókanonokká és pár hónappal később helynökévé nevezte ki. Dravec József 61 éves volt ekkor, kortársainak többsége már elhunyt, vagy a visszavonulás lehetőségét fontolgatta. О azonban ekkor ért pályája delelő- jére. Helynökként szolgálta előbb Bíró Mártont, majd Koller Ignácot, végül az utóbbi halálát követően káptalani helynökként vezette az egyházmegyét 1773 és 1777 között. Személye jelentette a század harmadik harmadában az egyházmegye kormányzatában a folytonosságot. A források tanúsága szerint 1777-et követően Bajzát József, bár helynökké nem őt, hanem Horvát Pált nevezte ki, tanácsaira mindig számított. 1779-ben hunyt el 82 éves korában. Az 1750-es évek második felében egyfajta irányváltás figyelhető meg Bíró Márton személyi döntéseiben. A korábbi években támogatottjai a káptalanból és az esperesi karból kerültek ki, s ennek megfelelően többnyire életük negyvenedik-ötvenedik éve körül jártak, sikeres lelkipásztori és egyházigazgatási gyakorlattal rendelkeztek, s ennek köszönhetően kerülhettek a főpásztor figyelmébe. Ebbe a körbe tartoztak a korábban a káptalani javadalmak 1755-öt követő elosztásával kapcsolatban említett (1) és (2) csoport tagjai. Életének utolsó éveiben Bíró támogatottjai alig rendelkeztek tapasztalatokkal az említett területeken, többnyire harmincas éveikben járó fiatal papok voltak, akik közül többen aulistaként szolgálták a főpásztort. Kis Pál és Horvát Pál 35. életévük 532 Bíró püspök kéréséről Borsati válaszából értesülünk, amelyben felajánlotta lemondását főpásztorának. VÉL I.1.39.b. tóm. 16. 578. Borsati 1758 január 19-én kelt levelének eredetije megtalálható VÉL 1.1.10. fase. 1. no. 20. 533 A káplánokra lásd Hermann 2012. 198
