Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.5. Lehetőségek és korlátok az egyházmegyei elit alakításában Padányi Bíró Márton példáján
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI 1755 elején, amikor Pöstyéni Mihály olvasókanonok elhunytéval Bíró Mártonnak lehetősége nyílott munkatársai javadalomhoz juttatására, Lenti István helynököt helyezte az olvasókanonoki stallumba, s helyére a (mester)- kanonoki javadalomba Sárkány Gábor zalaegerszegi esperesplébánost nevezte ki. Alig két hónap múlva hunyt el Kis István székesegyházi főesperes, ekkor Sárkány az ő helyébe lépett, a (mester jkanonoki javadalomba pedig Kozorics Ferenc veszprémi plébános került. 1756-ban, amikor újabb előléptetésekre nyílott mód, mindketten feljebb jutottak a ranglétrán, Sárkány őrkanonokként, Kozorics székesegyházi főesperesként lép elénk. A korábbi években mindkettejük neve előkerült a helynöki tisztséggel összefüggésben. Kozorics Ferencet a források 1752-ben substitutus vicariusként említik.526 Ezt megelőzően, 1750-ben, amikor Lenti István súlyos betegségbe esett, a főpásztor Sárkány Gábort és Dravec Józsefet rendelte mellé Veszprémbe, de megjegyezte levelében, hogy Kozorics maga is betegen fekszik, s így őt nem küldheti.527 A fiatalabb generációból szemmel láthatóan Kozorics Ferencre és Sárkány Gáborra tekintett a főpásztor mint a magasabb egyházkormányzati tisztségek várományosaira. Lenti István helynök ismétlődő betegségei alatt az 1750-es évek első felében közülük is elsősorban Kozorics Ferenc lépett előtérbe. Talán nem túl nagy merészség összekapcsolni ezzel Kozorics 1752. évi veszprémi plébánosi kinevezését sem, hiszen így a helynök székhelyére kerülve napi kapcsolatban állhatták egymással.528 Lenti István helynök egészségi állapota az évtized közepére javulhatott, legalábbis a korábbi évekkel ellentétben betegségeiről hallgatnak a források. Talán ennek volt köszönhető, hogy a káptalanban 1755-ben történt személyi változásokat követően nem merült fel a személycsere kérdése a helynöki tisztségben. Azt, hogy rövid távon nem készültek változtatásra, mindennél jobban bizonyítja, hogy 1756-ban a nagypréposttá kinevezett Lenti István olvasókanonoki javadalmát az a Szentimrei Ferenc nyerte el, akinek a személye helynökként biztosan nem merült fel a püspökben. Végigtekintve a káptalan magasabb javadalmait birtokló kanonokok életkorán, a püspöknek nem volt oka kételkedni abban, hogy a szükséges időben az új hely526 1 752. II. 29.: VÉL I.3.a.l fasc. 1. no 6. Ír. 527 Bíró 1750. október 2-án írt Dravec Józsefnek, amelyben tájékoztatta Lenti betegségéről, egyben meghagyta, hogy Sárkány Gáborral egyetemben jöjjenek Veszprémbe, és legyenek jelen a helynök végrendelkezésénél. Ugyanekkor kelt levelében Lentit arról értesítette, hogy „la] tapolczai plebanus Kozorics Ferencz is ágyban feküvő nyomorút beteg. Innend ollyan rendelést tettem, mind a kétfelé expressus katonákat küldőén, hogy Dravecz Josef és Sárkány Gábor canonokok azonnal Veszprémben Kegyelmed szolgálottyára mennyének, és Kegyelmed kívánsághához mindenképpen alkalmaztassák maghokat." VÉL I.1.39.b. tóm. 6.199-200. 528 Árnyalja a képet, hogy Kozorics volt az első egyházmegyés veszprémi plébános. Veszprémi kinevezése és a helynök betegsége közötti feltételezett kapcsolatot erősíti, hogy veszprémi plébánosként történő első előfordulásakor, 1752 februárjában egyúttal helyettes helynök is. 1752. II. 29.: VÉL I.3.a.l fasc. 1. no 6. Ír. 194
