Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.5. Lehetőségek és korlátok az egyházmegyei elit alakításában Padányi Bíró Márton példáján
Az ELIT ALAKÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS KORLÁTÁI nököt megfelelő javadalomhoz juttathatja. Az 1756-os év káptalanbeli változtatásai azonban további információkkal is szolgálnak Bíró szándékairól. Az Orosz Pál nagyprépost halálával, illetve a káptalanon belüli előrelépésekkel megürült (mester jkanonoki stallumot a fiatal, 35 év körüli Kis Pál nyerte el, aki az esztergomi főegyházmegyéből alig másfél éve érkezett Veszprémbe. Bíró Márton kitüntetett figyelmét már az is mutatta, hogy a fiatal papot a legnagyobb presztízsű plébániára, a zalaegerszegire helyezte, de kanonoki kinevezése az egyházmegyei elit alakítására vonatkozó új koncepció első jeleként értelmezhető. Erre a későbbiekben még visszatérek, itt azonban abból a szempontból tartottam lényegesnek említeni Kis Pál kanonoki kinevezését, mivel ez is igazolja, hogy Sárkány Gábor és Kozorics Ferenc káptalani javadalomhoz juttatásával a püspök hosszú távra biztosítottnak vélte az egyházmegye irányításában kulcsszerepet játszó helynöki tisztségre alkalmas személyek jelenlétét. Egészen más ívet mutat a másik két tiszteletbeli kanonok pályája, akiket 1749-ben az elsők között tüntetett ki e címmel a főpásztor. A Kozoriccsal és Sárkánnyal egyidős Szopkovics Jánost 1737 júliusában hívta haza a Collegium Rubrorumból Acsádi Adám, s ez év szeptemberében került a felsőörsi plébániára adminisztrátornak, ahol egy évet szolgált. Ezt követően az iszkaszentgyörgyi plébániára kapott kinevezést, ahonnan 1740-ben távozott, s lett a Somogy megyei Marcali plébánosa. 1746/47 fordulóján bízta meg Padányi Bíró Márton az újonnan kialakított segesdi esperesi kerület irányításával, amely tisztségét 1763-ig megtartotta. Ekkor került a nagy presztízsű zalaegerszegi plébániára, s egyúttal a kerület esperesi tisztségét is betöltötte egészen 1769-ben bekövetkezett haláláig.529 Zalaegerszegi esperesplébánossá történő kinevezése - amint azt korábban bemutattam - egyértelműen előrelépést jelentett a számára, s ez arról tanúskodik, hogy főpásztora bizalmát nem vesztette el, igaz ekkor már Koller Ignác állt az egyházmegye élén. A források tanúsága szerint Szopkovics társaihoz hasonló pályát járt be tiszteletbeli kanonoki kinevezésével bezárólag, ezt követően azonban karrierje megtorpant. Semmiképpen nem tekinthető sikertelennek esperesi tevékenysége, erre nem csak az utal, hogy több, mint két évtizedig látta el ezt a feladatkört, hanem zalaegerszegi áthelyezése is ezt bizonyítja. 529 Szopkovics 1758. január 18-án kelt „önéletrajzában" írja le az eseményeket. VÉL 1.1.6. fasc. 3. no 32. Bíró Márton helynök, felsőörsi prépost 1737. szeptember 1-jén Acsádi Adámnál Sümegen találkozott Szopkoviccsal, akiről feljegyezte, hogy az újonnan alapítandó felsőörsi plébániára kerül majd. Beiktatását négy hónappal később személyesen végezte el. 1737. IX. 1.: VÉL 1.1.39.b tom. 1.169.; 1738.1. 6.: VÉL I.1.39.b tom. 1.188. Iszkaszentgyörgyi 1738. X. 10.: VÉL I.1.39.b tom. 1. 208.; Marcali: 1740: Dravecz 1764—[1771] 124.; 1747. március 8-án szerepel először esperesként: VÉL I.1.39.b. tóm. 3. 62-63. Zalaegerszegi plébánosi és esperesi kinevezésének pontos időpontját nem ismerem, arról Dravec József tudósít kéziratos sematizmusában. Dravecz (1764—[1771]) 124. Halála nem sokkal 1769. február 14-e előtt következhetett be. Néhaiként említve 1769. II. 14.: VÉL 1.1.6. fasc. 1. no 141. 195
