Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.2. A veszprémi székeskáptalan tagjai
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI IV.2. A veszprémi székeskáptalan tagjai438 439 A veszprémi székeskáptalannak 1630-ban történt visszaállítását követően hat stalluma volt, amelyek közül öt kötődött valamely méltósághoz. Ezek az általános gyakorlatot követő sorrendben a következők voltak: nagyprépost (praepositus maior),439 olvasókanonok (lector), éneklőkanonok (cantor), őrkanonok (custos), székesegyházi főesperes (archidiaconus cathedralis). Őket követte a hatodik kanonok (alter canonicus).440 1767. január 1-jétől a veszprémi székeskáptalan javadalmainak száma eggyel bővült, a hetedik kanonok címe a többnyire korábban is a kanonokok közül kikerülő hántai prépost lett (prsepositus Sancti Michaelis Archangeli de Hantim). A vizsgált időszakban a veszprémi székeskáptalan tagjait - a nagyprépost kivételével - az egyházmegye főpásztora nevezte ki. Ez lehetőséget biztosított az ordinárius számára egyfajta személyzeti politika közvetlen érvényesítésére, a káptalan összetételének számára megfelelő alakítására. A nagyprépost kinevezésének joga az uralkodót illette. A főpásztor befolyása azonban ennek a javadalomnak betöltésére is nyilvánvaló; ahogy nehezen képzelhető el, hogy tudomása vagy épp felterjesztése nélkül került volna sor egyházmegyéje papjai számára kitüntető címek akár királyi, akár pápai adományozására (pl. címzetes apátságok, püspökségek, apostoli protonótáriusi cím). A káptalan többi tagjának megyéspüspöki kinevezése korántsem tekinthető természetesnek, hiszen a jelentősebb javadalmaknak számító kanonoki stal- lumok fölötti rendelkezés jogát az uralkodó több időszakban is magának tartotta fenn a főkegyúri jogra hivatkozva. Középkori példák helyett a veszprémi székeskáptalan 19. századi történetére utalok, amikor is a káptalan tagjait az uralkodó nevezte ki. A kinevezési gyakorlat megváltozásának időpontját - lévén az jelen kutatás időhatárain kívül esik - nem vizsgáltam, ugyanakkor számtalan példát nyújtanak rá a 19. század második felében kiadott körlevelek.441 A káptalan 1780-ban lezajlott vizitálása során a kanonokok azt nyilatkozták, hogy az uralkodótól kapott kiváltság adott lehetőséget a megyéspüspöknek a kanonokok kinevezésére.442 438 Disszertációmnak ez a fejezete korábban megjelent, lásd Hermann 2010. 439 A forrásokban következetesen prxpositus malőrként említett nagyprépost jelzőjének használata elsősorban a történeti hagyományban gyökerezett. Emellett az egyházmegyében található másik két préposti méltóságtól való megkülönböztetés is indokolhatta. A (felső)örsi prépost hivatalból nem volt a káptalan tagja, s többnyire nem is kanonokok viselték ezt a címet; ezzel ellentétben a hántai prépostok többnyire a kanonokok közül kerültek ki a vizsgált időszakban. 440 A továbbiakban a hatodik kanonokra a korban nem használt mesterkanonok elnevezéssel fogok utalni. A még szóba jöhető puszta „kanonok" meghatározást önmagában félreérthető- nek tartom, ezt a kifejezést a káptalan tagjainak általános megnevezéseként fogom használni. 441 Vö. VÉL 1.1.2. vonatkozó kötetei. 442 VÉL 1.1.8. tóm. 31. A jegyzőkönyv átirata és fordítása VÉL VIII.31.1/33. 160
