Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.2. A veszprémi székeskáptalan tagjai
A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN TAGJAI A kinevezési gyakorlat nem volt egységes területi szempontból sem. Az esztergomi főegyházmegye kanonokjait egy korabeli forrás szerint az uralkodó nevezte ki. Szalai György alistáli plébános 1749-ben íródott levelében tudósítja a veszprémi püspököt egy protestáns hitben megkeményedett szívű rokona elhunytéról, majd a következőképp folytatja: „Rémulem tudva lészen Excellentiádnál, hogy Fölséges Asszonyunk az el múlt napokban conferálta légyen az vacans canoniakat, én azokbúl reménységem kívül kimaradván disponálytattam M[éltóságos] Püspök Zbisko Úr által, hogy Galánthai parochiát una cum V[ice] Archi- Diaconatu acceptallyamZ'443 Győrben a kanonokok kinevezését az uralkodó már a 18. században magához vonta. A pécsi egyházmegyében Radanai Mátyás Ignác püspöksége alatt (1687-1703) I. Lipót többször élt a kinevezés jogával, utódai, gróf Nesselrode Ferenc (1703-1732), Cienfuegos Alvarez bíboros (1735-1739) és gróf Berényi Zsigmond (1739-1748) azonban szabadon nevezhették ki a székeskáptalan tagjait a nagyprépost kivételével.444 Tekintve, hogy a korszakban - leszámítva az 1749-ben létrehozott tiszteletbeli kanonoki címet - nem voltak a főpásztor által adományozható, ma oly gyakori egyházmegyei tiszteletbeli címek, tituláris apátságok és prépostságok, a püspök a káptalani stallumok adományozásával jutalmazhatta érdemes papjait. Egy-egy káptalani stallum megüresedése esetén nyílott lehetősége a főpásztornak a kanonoki javadalmak elosztására. A vizsgált korszakban a püspök kinevezési gyakorlata változott. Több adat utal arra, hogy a század első évtizedeiben üresedés esetén a főpásztor előbb feltöltötte a káptalan létszámát, majd csak ezt követően döntött az egyes üresedésben lévő javadalmak sorsáról. 1726. június 15. és 29. között a hiteleshelyi kiadmányok méltóságsorai a következő felsorolást tartalmazzák: Zádori Mihály nagyprépost, Potyondi László olvasókanonok, éneklőkanonok üresedésben, őrkanonok üresedésben, Szabadi János székesegyházi főesperes, Fabsics Mihály dékán, Stehenics János és Pápai János. A felsoroltak közül Stehenics János és Pápai János újonnan lett kinevezve kanonoknak. Július 1-jére megtörtént a javadalmak elosztása, Szabadi János éneklőkanonokká lépett elő, Fabsics Mihály pedig őrkanonok lett. Az újak közül Stehenics lett a székesegyházi főesperes, Pápai pedig mesterkanonok maradt. Ezen az eseten lehet a legjobban szemléltetni ezt a fajta kinevezésmódot, bár a példa nem teljesen jó, mivel Potyondit is 1726. június 15-én említették először a székeskáptalan tagjaként, s rögtön mint olvasókanonok kerül elénk. Ennek oka minden bizonnyal helynöki kinevezése volt.445 443 1749. II. 2.: VÉL I.1.39.b. tóm. 4. 245-246. 444 Győr: Bedy 1938.12.; Pécs: Fedeles 2005b. 208-209. és 212. 445 1 726. VI. 15.: MNL VeML Xll.l.i.aa. tóm. 7. no 1022. (349-350.); VI. 29.: MNL VeML Xll.l.i.aa. tóm. 7. no 1026. (353-354.); VII. 1.: MNL VeML Xll.l.i.aa. tóm. 7. no. 1027. (354-355). 161
