Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.1. A kerületi esperesek
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI nem maradtak fenn, Bíró helynök egy Acsádihoz írott, 1735. március 3-án kelt leveléből azonban arról értesülhetünk, hogy az ügyben beidézett Vörös József kaposvári és Simonfi Mihály csökölyi plébánosok közül előbbit 40 forintra büntették, s ezt rövid határidővel, Szent György napig meg is kell fizetnie. Összehasonlításképp, a kaposvári plébánia éves jövedelme egy ugyanekkor készült összesítés szerint valamivel több mint 170 forint volt. Esperességéről ekkor nem esett szó, azonban már februárban kinevezte a helynök a kerület élére utódát, Péntek György törökkoppányi plébánost.431 A másik esetben már ténylegesen az esperesi hatáskör túllépéséről volt szó, ennek viszont közvetlen következményei ismeretlenek, de az érintett további pályafutásának ismeretében nem lehettek súlyosak. A szerzetesi lelkipásztorkodásnál bemutatott promontori eseményekhez kapcsolódott Milchdorfer György esperes ügye. Szabó János plébános kényszerű távozását követően a híveket a budai kapucinusok ordináriusi felhatalmazás nélkül látták el. Amikor ezt Lenti István helynök a szemükre vetette, a kapucinus gvárdián a kerületi esperesre hivatkozott, s két levelet is átadott Lentinek, amelyekben az esperes egy házassági ügyben felmentést adott a kapucinusoknak.432 Ez a helynököt meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozta, mint írta főpásztorának, mit tehetett volna, ideiglenesen engedélyt adott a kapucinusoknak a pasztorációra. Az esperes intézkedése a tisztázatlan jogi helyzetű szerzetesi lelkipásztori ellátás gyakorlati elismerését jelentette, amire a megyéspüspök vagy helynöke lett volna kizárólag jogosult. Mint az egyházkormányzat helyi képviselője nem adhatott volna felmentést, s ezzel engedélyt a házasság megkötésére az ordináriusi felhatalmazással nem rendelkező kapucinus testvérnek. Lenti István külön kérte a levelében, hogy a főpásztor maga vonja kérdőre Milchdorfert, hogy milyen jogon intézkedett így az ügyben. A főpásztor a helynökhöz írott válaszában egyetértett azzal, hogy az esperes túllépte a hatáskörét, de nem említette ennek következményeit.433 431 1734. X. 6.: VÉL I.1.39.b. tom. 1. 6.; X. 25.: uo. 7-8.; 1735. III. 3.: uo. 32-33.; Péntek kinevezése II. 6.: uo. 22. Már előző év novemberében egyeztetett a helynök Péntekkel, de sajnos annak tartalmára vonatkozóan nem készült feljegyzés. Arra, hogy összefüggésben van egymással a találkozó és a kinevezés, abból lehet következtetni, hogy a találkozón Vörös Józseffel együtt kellett megjelennie a törökkoppányi plébánosnak. 1734. XI. 3.: uo. 8-9.; A kaposvári plébánia jövedelmére MNL OL C 38 Dioec. Veszpr. no 1. 241v-242r. Vörös József további pályafutása arra utal, hogy ez az ügy nem törte derékba karrierjét. 1736-ban apostoli protonótárius lett, s ezt a kitüntető címet nyilvánvalóan főpásztora tudtával és egyetértésével kapta meg. Kihirdetésére 1736. február 7-én került sor ünnepélyes körülmények között. VÉL 1.1.10. fase. 1. no 28. 432 A levelek 1758. augusztus 1-jén és 24-én keltek. VÉL 1.1.6. fase. 1. no 24. (a két levél egy szám alatt). 433 1758. IX. 16.: VÉL 1.1.6. fase. 1. no 26. Az ügyben kelt levelezés másolata megtalálható SzPL no 5067. tóm. 2. 411-414. Ugyanitt olvasható a főpásztor válasza 1758. IX. 21.: uo. 424-426. 158
