Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.1. A kerületi esperesek
A KERÜLETI ESPERESEK Míg a kinevező okmányok előírták az esperesek legfontosabb feladatait, addig a fennmaradt kerületi jegyzőkönyvek430 az esperesek által végzett tényleges tevékenységekről tájékoztatnak. Ezekből kiderül, hogy az esperesek egyik legfontosabb feladata valóban az út menti keresztek és más tárgyak, például templomi zászlók megáldása volt. Ilyen alkalmakkor minden bizonnyal sort kerítettek az érintett plébánia vizitálására is. Kimutatható, hogy egyes távolabbi területek plébániáit egymás után látogatták meg, és végezték el a szükséges szertartásokat. Gyakran találkozunk azzal, hogy az esperesek templomok, kápolnák alapkőletételénél szerepelnek, esetleg elkészült templomot áldanak meg. Ilyenkor azonban mindig eseti felhatalmazással rendelkeztek, amelyet a főpásztor vagy helynöke állított ki részükre. Másik nagyon fontos feladatuk a plébánosok javadalmukba történő beiktatása volt. Ilyenkor a környékbeli papság részvételével tartott ünnepélyes szentmise keretében felolvasták a kinevező okiratot a plébánia hívei előtt. A főpásztor és a hely- nök mindig az esperesen keresztül érintkezett a kerület papságával, többször van adat arra, hogy az esperest bizonyos ügyekben az egyházmegye székhelyére szólították, s így tájékozódtak egyes kérdésekben. A kapcsolattartás a főpásztor és helynöke, illetve az esperes között rendszeres volt, az esperes általában személyesen vitte el évente az egyházmegye székhelyére a Cassa parochorumból kapott hozzájárulás átvételét igazoló nyugtákat. Az esperesek jogkörének lehatárolását, az esperes és a helynök, illetve az ordinárius hatáskörébe tartozó feladatok, feladatrészek pontos szétválasztását segíthetné a túlkapások összegyűjtése és vizsgálata. Ezekről azonban alig szólnak a források. Mint a korábban bemutatott példák is mutatták, a jelentős, az esperesek visszahívásához vezető konfliktusok többnyire nem hatásköri kérdésekben gyökereztek, hanem elsősorban lelkipásztori és gazdasági problémák merültek fel. Két, gyökeresen eltérő súlyú és kimenetelű hatásköri túllépésről maradt fenn adat. A súlyosabb, hivatalvesztéssel is járó esetben a hatásköri túllépés valójában nem az esperesi, hanem a plébáno- si feladatokhoz kapcsolódott, következménye mégis az esperesi tisztségből történő eltávolítás lett. 1734 őszén Vörös József kaposvári esperesplébános összeadta Pulai Ferencet, Somogy megye egyik szolgabíráját Csák Mihály perceptor özvegyével. A problémát egyházi szempontból az jelentette, hogy a két személy egyike esetében sem volt illetékes a kaposvári plébános, hiszen nem voltak a kaposvári plébánia hívei; felmerült továbbá, hogy Pulainak köze lehetett Csák Mihály halálához, lévén annak felesége már korábban a szeretője volt. Az ügy hirtelen robbanhatott ki, hiszen Bíró Márton helynök 1734. október 6-án még megerősítette Vörös Józsefet kerületi esperességében, október 25-én Acsádihoz küldött levelében pedig már ezt az ügyet is említette, s példás szigort ígért a vizsgálat során. A szentszéki tárgyalás dokumentumai 430 SzPL no 5068. és VÉL V.7. Prot, distr. Kapos. 157
