Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.1. A kerületi esperesek
A KERÜLETI ESPERESEK egyidőben történő esperesi kinevezésével, amely egyáltalán nem tűnik szokásos eljárásnak. Mulai János még 1769 tavaszán került a zalaegerszegi plébánia és kerület élére az aulából, míg Grossinger utóda Bartakovics József lett, aki korábban évekig szolgált a helynök és a főpásztor mellett titkárként.416 Ezt megelőzően csak Schönpflug Ferenc kapott lelkipásztori tapasztalat nélkül esperesi kinevezést 1758-ban, s ezt követően sem fordult elő ilyen eset a korszakban. Mindez azt a gyanút kelti, hogy összefüggés lehet Grossinger ügye és az aulisták esperesi kinevezése között. A fentebbi példák is mutatják, hogy a kerületi esperesi hivatal választóvonalat jelentett az egyes személyek karrierjében. A főpásztorok ugyan minden jel szerint alapos mérlegelést követően,417 megfelelő személyes tapasztalatok birtokában nevezték ki espereseiket, alkalmasságuk azonban végső soron csak működésük során derülhetett ki. Olyan konfliktusról, amely az esperes leváltásával végződött, mindössze öt esetben van tudomásom.418 Négyen hosszabb-rövidebb tisztségviselést követően nyugalomba vonultak, hatan pedig hivatalviselésük ideje alatt eltávoztak az egyházmegyéből. Ezeknek a csoportoknak a tagjai között kereshetők olyan személyek, akik nem váltották be (maradéktalanul) a megyéspüspök rájuk vonatkozó elvárásait. Ez azt jelenti, hogy a 49 főből legfeljebb 10-12 esetben lehetett sikertelen a főpásztor választása. Ez az esperesek negyede-ötöde. Ha onnan közelítem meg a kérdést, hogy az esperesi tisztségből a kanonokok közé emelkedő javadalmasok közül a főpásztoroknak ilyen típusú konfliktusa senkivel sem akadt, a kiválasztás mechanizmusa eredményesnek mondható.419 416 A fehérvári kerület papsága már idézett 1769. július 5-én kelt levelében azt is kérte a püspöktől, hogy a kerület papsága közül nevezze ki az elmozdított esperes utódát, egyúttal Molnár Márton bicskei plébánost ajánlotta e tisztségre. VÉL 1.1.6. fase. 1. no 5. 417 1762. május 28-án kelt levelében Berényi Erzsébet grófnő Kummer György szári plébánost mutatta be a zsámbéki plébániára Schönpflug helyett. A püspök azt írta neki korábban, hogy Schönpflug Mindszent haváig, azaz novemberig marad a helyén, de ezt a grófnő nem fogadta el. Dravec József helynök június 15-én a főpásztorhoz írott levelében megjegyezte, hogy nagy gondban van a budai esperesség ügyében, mert a kerületben nincs alkalmas személy, s - mint írta - Kummer sem különb a többinél e tekintetben. Bíró június 24-én kelt válaszában tanácstalanságának adott hangot az ügyben. A megoldás végül Érdnek a ráckevei kerületből történő átcsatolásával párhuzamosan az érdi plébános budai esperesi kinevezése lett. Erre azonban már 1763-ban került sor. A levelek időrendben találhatók VÉL 1.1.10. fasc. 2. no 15. 418 Az esperesekkel szembeni keményebb főpásztori fellépés nem volt ritka, azonban ezek többnyire egyedi esetekhez kapcsolódtak. Milchdorfer György kistorbágyi esperesplébános ordináriusa felhatalmazása nélkül elismerte a promontori plébánián működő szerzetesek joghatóságát, s ehhez hasonló konfliktusnak kell tartani Dravec József fentebb említett esetét is, amikor a püspök tudta és engedélye nélkül ajánlott papot a megüresedett palotai plébániára 1747-ben. Grubánovics Zsigmond néhány napra engedély nélkül eltávozott a plébániájáról, ezért Padányi Bíró Márton 1759. április 28. és május 4. között felfüggesztette mind plébánosi, mind esperesi hivatalából. VÉL I.1.39.b. tóm. 18.182-183. 419 Korábban nem volt ismeretlen a káptalanban sem a bemutatottakhoz hasonló súlyú vétek, bár gyakorinak sem lehet nevezni. Két esetről tudok. 1734-ben Pápai János őrkanonokot 153
