Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.4. Esperesi kerületek Veszprém megye területén (székesegyházi, más néven veszprémi főesperesség)
Az EGYHÁZSZERVEZET KÖZÉPSŐ SZINTJÉNEK KIÉPÍTÉSE három évtizedében semmilyen formában nem létezett. A Veszprém megyei plébániák közül a megye keleti területén fekvők a budai és fehérvári esperes, míg a nyugatiak a keszthelyi esperes kerületében szerepeltek az összeírásokban. Ez ténylegesen talán nem jelentette, hogy ők felügyelték volna e távoli plébániák és plébánosaik életét, külön esperesük e terület papjainak azonban nem volt. A plébániák számát tekintve ezen nincs mit csodálkozni. Talán az is közrejátszott ennek a helyzetnek a viszonylag tartós fennmaradásában, hogy a székváros, Veszprém közelsége lehetőséget biztosíthatott az egyházmegye vezetésének, praktikusan az itt székelő helynöknek, hogy a terület lelkipásztorait szorosabb felügyelet alatt tartsa. Ennek a helyzetnek a megváltozása egybeesett Padányi Bíró Márton székesegyházi főesperessé történő kinevezésével, ami 1733-ban történt. Egy 1733 nyarán a Veszprém megyei településekről készült összeírás még nem említi, hogy e területek önálló esperesi kerületbe tartoznának.353 Az ezt nem sokkal megelőző, esperesi kerületenként felvett jövedelem-összeírásban ezek a plébániák még a budai és fehérvári, illetve a keszthelyi kerület részeként szerepelnek.354 1734. július 5-én kelt ösz- szeírásban viszont Bíró Márton székesegyházi főesperes mellett már megjelent Szabó Ferenc nagyvázsonyi esperesplébános is. Az összeírás az ekkor már kialakított székesegyházi (veszprémi) esperesi kerület plébániáit, valamint a területen lévő településeket érintette.355 A két adat alapján az esperesi kerület megszervezése 1734 elejére tehető. A kerületet a későbbi fehérvári kerülettől elválasztó határról korábban már volt szó. Érdekes ezen kívül a kerületet a somogyi esperesi kerülettől elválasztó határ kérdése is. Ezen a határszakaszon már az 1720-as években, a foki és a mezőkomáromi plébánia megalapítását követően kerültek Somogy megyében fekvő települések Veszprém megyei anyaegyházak alá. Somogy területvesztése folyamatos volt a korszakban, bár alkalmanként csak egy-egy településre terjedt ki az átcsatolás. Ennek oka lehetett, hogy a veszprémi kerület súlypontja hosszú ideig Veszprém megye Balaton-parti és attól délre elterülő részére esett. A kerület nyugati, zalai határa a megyehatáron futott, majd Nagyvázsonynál eltért attól és Zala megye keskeny keleti sávja már a székesegyházi kerülethez tartozott.356 Az esperesi kerület eredetileg kilenc plébániával alakult meg, ehhez hoz- závehetjük a székváros, Veszprém plébániáját, amelyet ebben az időben káplánok láttak el. A plébániák számának növekedésével szükségessé vált a kerület felosztása. Erre 1755. december 11-én került sor. Ekkor az északnyugati 353 Az összeírásra a Helytartótanács kérésére került sor. VÉL 1.1.13. fase 1. no. 5. 354 Vö. 1732/33: VÉL 1.1.13. fase. 1. no 4. 355 VÉL 1.1.13. fase 1. no 7. 356 1734-ben a veszprémi kerülethez tartozó rész nyugaton Alsó- és Felsődörgicséig, Akaiiig terjedt, később ezt a területet már a zalai főesperességhez számították. Az 1740-es évektől kezdve - lévén Tihany és a hozzá tartozó települések ki voltak véve a veszprémi püspök joghatósága alól - Vászoly volt a legnyugatabbi települése az esperesi kerületnek. 128
