Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.3. Esperesi kerületek Somogy megye területén (somogyi főesperesség)
Az EGYHÁZSZERVEZET KÖZÉPSŐ SZINTJÉNEK KIÉPÍTÉSE A kinevezés mellékleteként közölte az egyes kerületekbe beosztott plébániák neveit is. Ezen a listán az alsó kerületet igalinak, a felső kerületet pedig kapo- sinak nevezte Bíró Márton. (IX/B. térkép) Tíz plébánia került az alsó kerületbe - Attala, Gölle, Igái, Karád, Látrány, Lengyeltóti, Mernye, Somogyvár, Szil és Törökkoppány -, és tizenkettő a felsőbe - Buzsák, Csököly, Kaposvár, Kéthely, Marcali, Mesztegnyő, Nagybajom, Segesd, Szentpál, Tapsony, Vid, és Vörs; említik még Szentbalázst és Kislakot, azonban plébános nélkül, s más források szerint ezeken a településeken ekkor még nem működtek plébániák. Területi szempontból jóval aránytalanabb volt a felosztás. Az alsó kerület mintegy harmadát, a felső mintegy kétharmadát tette ki a megyének. Ez utóbbihoz számíthatjuk a Nagyatád-Csököly-Kaposvár vonaltól délre fekvő vidéket is, ahol ekkor egyetlen plébánia sem működött.340 Az alsó és felső kerület elnevezésekre magyarázatul szolgál, ha a két kerületre Veszprémből, a püspöki székhelyről tekintünk. A kerületek névváltozatai, különösen a felső kerületé alkalmas arra, hogy megzavarja a kutatót. A somogyi felső kerületet Bíró később kaposinak nevezte, hiszen ehhez tartozott Kaposvár is. Ugyanakkor többször segesdi kerület elnevezés alatt bukkan fel a forrásokban, mivel területe nagyjából egybeesett a középkori segesdi főes- peresség területével. A somogyi alsó kerületet esperese plébániájáról nevezték igalinak. Az elnevezésekben az igazi zavart az keltheti, hogy később épp Kaposvár hovatartozása változott meg, így a korábban alsónak nevezett kerület neve lett kaposi vagy kaposvári kerület, míg a felső esetében kisebb ingadozás után a segesdi kerület elnevezés rögzült. A két kerület azonban alig egy esztendeig állott fenn. Vörös József esperes leváltását követően a helynök 1735. február 6-án Péntek György törökkoppányi plébánost nevezte ki a fölső kerület esperesének. Ez a döntés a topográfia ismeretében kissé meglepőnek tűnik, hiszen Törökkoppány Somogy és Tolna megyék határán feküdt, a kiszemelt esperes kerülete pedig a megye túlsó felét foglalta magába. Egy másik kerületben fekvő plébániáról több más kerületet igazgattak esperesei akár éveken keresztül, de ezekben az esetekben a plébániák legalább szomszédosak voltak az érintett kerülettel, a század későbbi évtizedeiben pedig ilyen esetekben a plébániát átcsatolták egyik kerületből a másikba. Talán a térbeli elhelyezkedésnek is volt köszönhető, hogy Péntek György Bíró Márton ismételt kérésére sem vállalta el a feladatot.341 kinevezése, valamint az itt idézett kinevezés közötti szóhasználatbeli különbség. Tovább erősítheti gyanúnkat, hogy a somogyi esetben a kerület tényleges kettéosztására került sor, hogy felsorolják az egyik, illetve a másik kerületbe tartozó plébániákat. A budai / fehérvári esetében ennek elmaradása persze egy egyszerű gyakorlati okra is visszavezethető, miszerint ott a megyehatár egyértelműen meghatározta a két kerület(rész)t. 340 VÉL I.1.39.b. tom. 1. 6-7. 341 Padányi 1735. február 15-én egy bíztató levelet írt Pénteknek, s egyben esperestársa, az igali plébános segítségét ígérte munkájában. VÉL I.1.39.b. tom. 1. 25. 124
