Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.3. Esperesi kerületek Somogy megye területén (somogyi főesperesség)
Esperesi kerületek Somogy megye területén Ezért 1735. március 12-én Bíró Márton az alsó kerület esperesét, Kis István igali plébánost bízta meg az esperesi teendők ideiglenes ellátásával egész Somogy megyében.342 Kis István igali esperesplébánost főpásztora 1742 nyarán székesegyházi kanonokká nevezte ki.343 A távozásával megürült esperesi tisztséget ettől kezdve adataim szerint ketten töltötték be: Solymosi László karádi plébános és Domanicki János szili plébános. Esperesi kinevezésüket eddig nem találtam meg, plébániáik elhelyezkedése egyértelművé teszi, hogy kinevezésükkel az 1734-es állapot nem állhatott helyre - Karád és Szil egymástól nem túl messze, a korábbi alsó vagy igali kerület Tolna megyéhez közelebb eső részén található. További problémákat okoz, hogy ebben az időben is egy somogyi kerület szerepel a forrásokban,344 s még bonyolítja a helyzetet, hogy a már 1742 óta folyamatosan esperesként szereplő Domanicki Jánost 1745 szeptemberében Bíró Márton kinevezte a kaposi kerület esperesévé.345 A különös helyzet magyarázatához két 1743-ra, illetve 1744-re keltezhető forrás segíthet hozzá. 1743-1744-ben a két esperes vizitálta a megye plébániáit. A vizitáció címében Somogy megyében két esperesről, de egy esperesi kerületről történik említés.346 A másik forrás egy Acsádi Adám püspök halála után készült összeírás a somogyi kerületben található plébániákról, amelyet Solymosi László esperes készített el. Ebben Domanicki Jánosnak egy levelét az összeíró esperes a követlezőképpen említi: „Literae Admodu[m] R[evere]ndi D[omi]ni Domaniczky Szilliensis Plebani mei coadjutoris Collegae.'’347 Ha jól értelmezem a fenti megjegyzést, akkor Kis István kanonoki kinevezését követően Solymosi Lászlót nevezték ki a somogyi kerület esperesének, és segítőként, koadjutorként rendelték 342 Az ideiglenességet említi Kis István kinevezése. A kinevezés: VÉL 1.1.39.b. tóm. 1.35.1735-1736 folyamán több alkalommal előfordul a két kerület külön, ezt követően azonban Somogy megye egészét egy kerületként említették. Két kerület: 1735. XI. 22. előtt (Acsádi tervezete a kialakítandó plébániákról) MNL OL C 38 Dioec. Veszpr. no 1. 278r-290v.; Külön tartalmazta még a két kerületet az újonnan alapítandó plébániák katolikusairól készített kimutatás is. Eredeti példány 1736. IV. 23: VÉL 1.1.13. fase. 1 no 9., a Helytartótanácshoz beküldött példány dátum nélkül MNL OL C 38 Dioec. Veszpr. no 1.325r-326v. Ezektől eltekintve egészen 1745-ig egy somogyi kerület fordul elő a forrásokban. 343 Kinevezését nem ismerem, első előfordulása 1742. VI. 25.: MNL VeML Xll.l.i.aa. tóm. 10. no 75. [606]. 344 Például a Cassa parochorumból kapott hozzájárulások felosztásáról szóló elszámolásban 1737.1. 9.: MNL OL C 38 Dioec. Veszpr. no 1. 372r-373v., vagy [1744. IX. 10 után]: VÉL 1.1.9. fase. 1. sine no [Somogy 1744]. 345 1745. IX. 20.: VÉL I.1.39.b. tóm. 2. 15-17. 346 „... nos infrascripti per Ilnclitum] Co[mi]t[a]tum Simighienlsem] canonice ordinati Districtuales Vice Archi Diaconi pro honi com[m]unis V[ene]rabilis Cleri conservatione Titulo Сапопсге Visitationis sequentem ordine Parochiarum ad huncce Districtum legitime pertinentium personaliter de Parochia in Parochiam transeuntes investigandum in D[omi]no suscepimus ..." VEL 1.1.7. fasc. 5. no 38. címlap (oldalszám nélkül). 347 [1744. IX. 10 után]: VÉL 1.1.9. fasc. 1. sine no [Somogy 1744] 4v. 125
