Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.1. Egy nem létező igazgatási szint: a főesperességek
Az EGYHÁZSZERVEZET KÖZÉPSŐ SZINTJÉNEK KIÉPÍTÉSE Feltehetően nem beszélhetünk másról, mint az egyházmegyében kiemelkedő jelentőségű zalaegerszegi plébániának, az ezzel az 1740-es évektől ösz- szekapcsolódott egerszegi esperesi tisztségnek, illetve a főpásztor közvetlen környezetéből, a püspöki aulából a plébániára került korábbi ceremoniárius személyének szóló kitüntetésről, vagy inkább kitüntető figyelemről főpásztora részéről. A18. századi főesperesi említések bemutatása meggyőzően bizonyítja, hogy a korban a főesperességek valós feladat- és jogkörrel járó tisztségként, javadalomként nem értelmezhetők, s címként történő adományozásuk sem volt része - eltekintve egy-két próbálkozástól - az egyházmegye karriermodelljének. Egyetlen olyan adatról van tudomásom, amely esetleg arra mutat, hogy a főesperesek és a főesperességek területe között létezett valamiféle kapcsolat. 1734-ben Szabó Ferenc nagyvázsonyi esperesplébános és Padányi Bíró Márton székesegyházi főesperes közösen részt vett a veszprémi főesperesség összeírásában. Ugyanekkor Pöstyéni Mihály kanonok, budai főesperes a budai és a fehérvári kerületek összeírásánál van jelen (legalábbis a jegyzőkönyvek aláírójaként szerepel). Társa mindkét esetben Maszár András esperes volt. Ilyenfajta aktivitásra ezt követően nem ismerek példát.309 Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kortársak nem tartották számon a főesperességet mint egyfajta „számítási" területi egységet. Erre számtalan forrásadattal rendelkezünk. Az 1730-as évek elején említik a budai főesperességet, mégpedig egy jövedelem-összeírás címében.310 Ez alatt a terület alatt ekkor az összeírok Pilis és Fejér megyék teljes területét, valamint Veszprém megye nagy részét értették - leszámítva ez utóbbiból Nagyvázsony és Vöröstó plébániákat. Ugyanebben az összeírásban a zalai és a somogyi főesperesség fogja össze az adott megye plébániáit. 1734-ben született egy ösz- szeírás a veszprémi főesperesség plébániáiról.311 A Somogy megyében található kerületek espereseinek kinevezésekor rendszeresen visszatérő formula, hogy az illetőt a Somogy megyében, azaz a somogyi / kaposi főesperességben lévő kerület élére állítják.312 A példákat tovább lehetne szaporítani. A fenti említések azt mutatják, hogy a kortársak tisztában voltak azzal, hogy egy egyházmegyében kell, hogy legyenek főesperességek, ezeknek azonban a korszakban semmi más funciójuk nem volt, minthogy az egyházmegye négy „tájegységét" jelöljék: mégpedig a püspökség nyugati zalai, déli somogyi, addendla] est nec non Archi-Diaconalia)"(kiemelés az eredetiben]. 1769. IV. 23.: VÉL I.1.39.b. tóm. 20. 42-43., az idézett rész 42. 309 Veszprémi kerület: VÉL 1.1.13. fase. 1. no 7., budai kerület: SzPL no 117. további jelzet nélkül, fehérvári kerület: SzPL no 117A/vvv. 310 VÉL 1.1.13. fase. 1. no 4. 311 VÉL 1.1.13. fase. 1. no 7. 312 Például Domanicki János szili plébános kinevezésekor 1745-ben. VÉL I.1.39.b. tóm. 2.15-17. 116
