Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.1. Egy nem létező igazgatási szint: a főesperességek
A FŐESPERESSÉGEK keleti-északkeleti budai / fehérvári, valamint központi régióját. Zala és Somogy esetében a megye szinte teljesen egybeesett azzal a területtel, amelyet az adott főesperességgel jelöltek.313 A székesegyházi és a budai / fehérvári főes- peresség esetében viszont más volt a helyzet, mivel itt egyrészt eggyel több megye(rész) volt, mint főesperesség, másrészt, amint azt az alábbiakban bemutatom, az esperesi kerületek határai jelentősen eltértek a megyehatártól. A főesperességek helyzete az 1777-es egyházmegyei rendezést követően tisztázódott. A főesperesség mint az esperesi kerületek és az egyházmegye között elhelyezkedő területi egység lett meghatározva, funkciója azonban továbbra sem volt más, mint egyfajta számítási egységként közrefogni egy adott régió esperesi kerületeit. Három főesperességre osztották fel a püspökséget: a székesegyházira, a somogyira és a zalaira.314 Az ekkor kialakított főesperességek a megyék határvonalát követték, ettől csak az egyházmegyei határok mentén tértek el a szükséges mértékben, az egyházmegyén belül nem.315 Funkcionálisan a főesperesi címeket továbbra is tiszteletbeli címeknek tarthatjuk, amelyeket az 1777 után létszámában kibővített káptalan javadalmaihoz kapcsoltak.316 A 19. század elején. 1813/14-ben jelentős módosításokat eszközöltek az egyházmegye területi igazgatásában. Ehhez kapcsolódóan létrehozták a meglévők mellé a pápai és a segesdi főesperesi címeket és a hozzájuk kapcsolható területi egységeket, észszerűsítették az esperesi kerületi beosztást is. így került például a világi közigazgatás változását majdnem másfél száz évvel megelőzve a füredi és a tapolcai kerület a veszprémi főesperességhez.317 A középszintű egyházigazgatás változásait területi alapon mutatom be részletesebben. Ehhez, a már a plébániahálózat bemutatásánál is használt megyei keretek mellett a korszak négy „számítási" területi egységét, a főes- perességeket is felhasználom. 313 Zala és Somogy esetében a korszak elején nem is tudták függetleníteni egymástól a világi igazgatás és az egyházi igazgatás e két egységét. A veszprémi főesperesség már idézett 1734-es összeírásában a Veszprém megyei Mezőkomárom plébánia filiái közül Váras- és Faluhídvégről feljegyezték, hogy a somogyi főesperességben vannak. E két település az egész korszakban Mezőkomáromhoz tartozott, később azonban már nem csak ezeket, hanem a szomszédos somogyi Nagyberényt, sőt, (Balaton)endrédet is a veszprémi főesperességhez számították. 1734: VÉL 1.1.13. fas. 1. no 7.; későbbi adatok pl. 1771: VÉL 1.1.38. fase. 1. no 84. 314 VÉL 1.1.26. no 31. és 32. 315 Ilyen eltérés volt például a Fejér megyéből itt maradt Ladány esete, amely az anyaegyházát követve a veszprémi főesperesség része lett. 316 A veszprémi káptalan stallumaihoz kötött főesperesi címek létrehozásáról a káptalan a főpásztorral 1777. október 18-ai ülésén tárgyalt, s még aznap megszületett Bajzát József püspök döntése a kérdésben. VÉL I.1.39.b. tóm. 21. 74-78. 317 Az 1813-as sematizmusban még a régi beosztás szerepel, a következő évi névtár hozza először a két új főesperességet. Catalogus cleri dioecesis Wesprimiensis 1813. és 1814. 117
