Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)

II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata

Protestáns felekezetek az egyházmegyében

A püspökség határain túl ez a felekezeti tömb folytatódott észak felé Komárom és Veszprém megyékben, illetve délkeletre Tolna és Baranya megyékben is. Az őrségi reformátussághoz kapcsolódott a becsvölgyi gyülekezet a püspökség zalai határvidékén. Mint a számokból látható, gyülekezeteik száma megközelítette a katolikus plébániák 1770-es évekbeli számát (187). Térbeli eloszlásukat is figyelembe véve - a gyülekezetek a veszprémi püspökségnek csak mintegy kétharmadát foglalták el - az adott időszakra vonatkozóan területi lefedettségük is hasonlónak tekinthető.

A katolikusok által lakott egybefüggő területet Zala megye Tapolca- Sümeg vonalától nyugatra elterülő részén, illetve Somogy megye északnyugati felén találhatunk. 1710 előtt azonban a Balatontól, illetve a Keszthely- Zalaegerszeg vonaltól délre alig találni plébániát. Az 1710-es évek alapításai a helyzeten jelentősen változtattak: 13 új plébánia jött létre ezen a vidéken. Másutt inkább a szigetszerű elhelyezkedés volt a jellemző a felekezetre. Koncentrált katolikus jelenlét figyelhető meg Buda környékén, ahol az 1710-es években hét plébániát alapítottak. Fejér megye Duna menti sávjában is elsősorban katolikus, kisebb részben görögkeleti lakosság osztozott. 1728-ra a pilisi területek mellett a Balaton-felvidék nyugati felén - a Káli-medencében, a Tapolcai medencében, valamint Keszthely környékén - beszélhetünk a plébániahálózat kiépüléséről. Zala többi részén és az említett somogyi területen a plébániahálózat továbbra is szórványosnak tekinthető.

Az egyes felekezetek településterületének ismerete segítséget nyújt a plébániahálózat bővülésének értelmezésében is. Az 1710-es, 1720-as évek plébániaalapításai döntően a katolikus vidékek lelkigondozásának megerősítésére irányultak, azonban megfigyelhető a protestáns vidékeken történő terjeszkedés igénye is. Az 1710-es években a Fejér megyei Vál és Lovasberény plébániája, illetve a somogyi Nagybajomban, Csökölyön, Segesden és Kaposvárott életre hívott plébánia ékelődött protestáns területekbe. Nagybajomban és Csökölyön mindez együtt járt a református templom elvételével és a vallásgyakorlat visszaszorításával. Feltűnő, hogy Veszprém tágabb környéke, a Balaton-felvidék, valamint a Mezőföld egészen az 1740-es évek végéig, az 1750-es évekig szinte teljesen kiesett a püspökség vezetésének érdeklődéséből. Míg az 1710-es évek alapításai egyaránt elérték a Fejér megyei és a dél-somogyi területeket, addig a következő évtized gyakorlata erősen különbözött a két területen. Fejér megye Velencei-tótól északkeletre elterülő területén277 az 1720-as években, majd az 1730-as években is jelentősen erősítették a katolikus jelenlétet, a Somogy déli részén található protestáns vidéken viszont nem alapítottak új plébániát egészen az 1740-es évek derekáig. A Fejér megyei plébániaalapítások nagy száma egyértelműen utal a területnek az egyház277 A megye északi, „hegyvidéki" és déli, mezőföldi területei is eltérő utat jártak be. A katolikus egyházszervezés súlypontja egyértelműen az északi megyerészre esett.

103