Szűts István Gergely: Üzlet és diplomácia. A Gulden Gyula vezette Herendi Porcelánmanufaktúra - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 36. (Veszprém, 2015)
A háborús esztendők
Üzlet és Diplomácia tőkét a tartalékok felhasználásával 375 ezerre emeli fel, amely így 25 ezer darab, egyenként 15 pengő névértékű részvényre oszlott.289 Bár néhány új részvényes megjelent, az igazgatásban nem történt semminemű változás. A német piacok felé való orientálódásnak politikai és gazdasági okai voltak. A német csapatok veresége és a növekvő hadi beruházások miatt ugyanis Németországban 1942 októberétől csak hadiszempontból fontos termékeket gyárthattak. Ez természetesen a porcelánipart is érintette, így a dísztárgyak előállítását korlátozták és helyette közszükségleti, egészségügyi és hadiipari termékek gyártására kellett átállni. Az intézkedések a háború alakulásával párhuzamosan egyre szigorúbbak lettek, olyannyira, hogy 1944 májusától szinte teljesen fel kellett függeszteni a dísztárgyak gyártását.290 A második világháború kitörése természetesen a magyar gazdaság szerkezetében is változásokat eredményezett. A magánszektor esetében is megjelentek a hadiszempontú szabályozások. Már 1939-ben törvény született arról, hogy a honvédelem számára fontos gyárakat, üzemeket, vállalkozásokat a honvédelmi miniszter hadiüzemmé nyilváníthatja. Herend esetében úgy tűnt semmi sem indokolja a honvédelmi felügyeletet, a vállalat- vezetés nagy meglepetésére azonban 1940. január 15-től egy minisztérium által alkalmazott üzemi titkárt helyeztek a gyárhoz.291 Ez súlyosan sértette a részvénytársaság függetlenségét, emiatt Gulden levelet írt a honvédelmi miniszternek és egy magas rangú barátjának. Rövid tárgyalásokat követően végül sikerült kompromisszumra jutni. Az üzemi titkárt kinevezték ugyan, ám az ténylegesen nem folyt bele vállalat napi ügyeibe. Ez a kinevezés mindenesetre előrevetítette, hogy Herend bár semmilyen hadászati célú termelést nem folytatott, mégis szorosabb állami kontrollra számíthat. 1942 júniusában hivatalos értesítést kaptak arról, hogy a vállalatot az „Előkészületi intézkedésre kötelezett üzemek" közé sorolták. Ennek értelmében az iparügyi mellett, a honvédelmi minisztérium is ellenőrző felettes szervvé vált.292 A vállalat és tágabban az ágazat állami kontrollja nemcsak közvetlenül a gyártást, hanem az alkotást, azaz az iparművészet önálló tárgyalkotási 289 Az alaptőke egy cég azon vagyonának azon része, amit a tulajdonosok „örökérvényűen" befektettek a vállalkozásba, azaz csőd vagy megszűnés esetén sem követelhetik vissza azt. Az alaptőke emelés során a tulajdonosok újabb összeget fektettek be a részvénytársaságba, bővülést remélnekfinanszírozni belőle. Ez reményeik szerint később osztalékban vagy más módon kifizetődő befektetésnek számít majd. Az alaptőke emelés másrészt azt is jelenti, hogy a tulajdonosoknak van elég pénzük, nincs szükség más pénzforrások bevonására, azaz megőrzik függetlenségüket. A Herendi Porcelángyár Rt. a tőkeemelésből új beruházásokat (új lakó- és gyártóépületek) finanszíroztak belőle. MNL VeML XI.46.c.aa. 21. tétel. 290 Hertwig 1995: 26. 291 Az 1939 43.770/eln. 2. sz. rendeletre hivatkozva a Honvédelmi Minisztérium 1940. január 15-től Török Árpádot nevezte ki üzemi titkárnak. A vállalat semmilyen járandóságot sem fizethetett neki, ellenben havonta 300 pengő hozzájárulást kellett befizetniük a Honvédelmi Minisztérium mellékjárandóságok számlájára, in: MNL VeML XI.46.c.aa.I. 22. tétel. 292 MNL VeML XI.46.c.gg. 11. tétel. 100
