Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
2. Ajka építéstörténete - 2.2. A városépítés szakaszai
A városépítés szakaszai képviseletében Gombkötő István a tanács vb. elnökhelyettese. A helyi szakemberek nem értettek egyet a városközpont tervezett helyével. Kifogásolták, hogy a városközpontnak sem a Bauxit-, sem a Marton Sándor-lakóteleppel nincs szerves kapcsolata, csupán egyetlen út kapcsolta össze a központot a lakótelepekkel. Az új központot szanálás-mentes helyre javasoltál telepíteni, közelebb az iparterülethez. A Bauxit-, és a Marton Sándor-lakóteleptől északra eső területet tartották alkalmasnak erre a célra. A régi Ajka területére elrendelt építési tilalom feloldását javasolták a központ új helyre telepítésével. A Veszprém Megyei Tanács VB Építés, Közlekedési Osztálya, Nagy Ernő osztályvezető aláírásával 1958. december 11-én levelet küldött az Építésügyi Minisztériumhoz. A levél tartalmazta, hogy Ajkán a Községi Tanács VB Operatív Bizottságának ülésén, 1958. október 25-én ismertették a városközpont 1958-ban készült tervét. A szakemberek a városközpont részletes rendezési tervét, és az Ajka-Tósokberénd községek általános rendezési tervét nem javasolták „kivitelezésre". Kifogásolták, hogy a jelentős tervet nem egyeztették a helyi szakemberekkel. Az Építésügyi Minisztérium a Veszprém Megyei Tanács VB Építés, Közlekedési Osztályához küldött válaszlevelében kifejtette, hogy a terv tisztázta a városközpont kialakításának a szempontjait, amely lényegesen jobb, mint az eddig elkészült tervek bármelyike. Elismerte, hogy a terv jelentős mértékű bontással jár, amely a megvalósítását megnehezítette. Az emiatt megemelkedett nagyobb lakásszám elhelyezése érdekében indítványozta a lakóépületek szintszámának egy szinttel történő megemelését. A „civil kurázsi" a városközpont helyét egy időre bizonytalanná tette, de nem tudta meggátolni, hogy a városközpont ne az eredetileg kiszemelt helyen épüljön fel. A helyi szakemberek észrevételei nélkülözték a távlatosságot, és nem foglalkoztak a település morfológiai ellentmondásaival. Elfogadták, sőt konzerválták volna az elmaradott földszintes falu és a korszerűbb többszintes lakótelepek egymás mellettiségét. Az ötvenes évek fejlesztéspolitikájára az iparfejlesztés dominanciája volt a jellemző. A településfejlesztés nem volt képes megfelelően kezelni az ipar által gerjesztett urbanizációs folyamatokat. A lakásépítés az iparfejlesztés része volt még akkor is, ha a lakásépítés egy része már államigazgatási beruházásban valósult meg. Az állam volt az iparfejlesztő, és a településfejlesztő. A döntéshozó, az építtető, tervező, kivitelező, finanszírozó szerepben egyaránt az állam volt megtalálható. A fejlesztési döntéseket a központi politika határozta meg. A korszak fejlesztési és rendezési tevékenységére a folyamatos módosítások voltak a jellemzők. A tervek rendezési és fejlesztési tartalma egyre inkább összemosódott, a részletes rendezési tervek egyre inkább beépítési tervvé váltak. A fejlesztési, beruházási jellegű tervfeladatokhoz készített beépítési tervek információs szempontból gazdagodtak. Az épületek funkcióira, kapacitására, szintszámára, és építőanyagára nézve egyre több adatot tartalmaztak. 99
