Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
4. A városépítés színvonala - 4.1. A város szerkezete
A VÁROSÉPÍTÉS SZÍNVONALA látványt nyújt. Az út csikólegelői nyomvonalát drasztikusan rávezették a kialakult telekosztásra, anélkül, hogy összehangolták volna a kettőt. Sok hulladék terület keletkezett. Az ipartelepek nem csak értéket bocsátanak ki termék, illetve szolgáltatás alakjában, hanem káros externáliákat is. Az ipartelepek jelentős forgalmat generálnak, egyrészt személyforgalmat műszakváltáskor, másrészt teherforgalmat a nyersanyag befelé irányuló és a feldolgozott termék kifelé irányuló forgalmával. A timföldgyár és az erőmű ipari hulladéktározóit kezdetben a település és az ipartelep közötti mély fekvésű területre telepítették. Ajka bekerítette magát ipari területekkel északon és délen, salakdombokkal nyugaton. A káros externáliák körébe sorolható a környezetszennyezés is. Zöldterületek A városi zöldterületek funkciója egyrészt a településtest tagolása, a városkép élénkítése, a környezet védelme és kondicionálása, másrészt a lakosság felüdüléséhez szükséges terek biztosítása. A zöldterület az említett funkciókat akkor képes kielégíteni, ha a város területén egyenletesen oszlik el, és összefüggő rendszert alkot. Az egységes összefüggő rendszer kialakítása egy ipari városban azért fontos, mert ez által biztosítható a város megfelelő átszellőzése. Ajka zöldterületei nem alkotnak összefüggő rendszert. Különösen az ipari területek és a lakóterületek közötti véderdők hiányoznak. Az egyes városrészeket egymástól elválasztó, a várostestet tagoló zöldsávok sem alakultak ki. A városfejlesztés adós maradt egy városrendezési stratégiai kérdés világos megválaszolásával. Nem válaszolta meg azt a kérdést, hogy a korábbi településeket össze kívánja-e egyetlen várostestté építeni, vagy tudomásul veszi a városalakulás eredeti állapotát, és különhagyja az egyes városrészeket. Mindkettő érvényes megoldás. A világos válaszadással azonban megelőzhető lett volna az, hogy az egyes városrészek „hátsóudvaraikkal" forduljanak egymás felé. A második változat elfogadása egyúttal az egyes városrészek széleinek igényesebb térfal alakításával járt volna. Ebben a vonatkozásban példaadónak talán csak Ajka és Tósokberénd közötti zöldövezeti elválasztó sáv tekinthető. Bár már itt is megjelentek a kiskerti sufnik és garázsok tömegei. Igényes erdősáv, ligetes kialakítással lenne a legkedvezőbb megoldás. A két városrész elkülönülése azonban nem tudatos városrendezési döntés eredménye. Az ötvenes években épült magasfeszültségű vezetékek miatt kényszerűen beépítetlenül maradt Ajka és Tósokberénd között a zöldsáv. Ajka és csatolt részei között még szabadon maradt területek beépítését és ezzel az egyes települések teljes összeépítését szükségtelen szorgalmazni. Célszerűbb közöttük, egy a város zöldterületi rendszeréhez kapcsolódó ligetes gyűrű meghagyása, és igényes kialakítása. 340
