Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
2. Ajka építéstörténete - 2.2. A városépítés szakaszai
A városépítés szakaszai a gerincét. A település ellátottsága térben és időben jó, a viszonylatok vonalvezetése és járatsűrűsége megfelelő minősítést kapott. A járatvonalak jól behálózták a várost. A legfrekventáltabb városrész a belváros (30 %) volt, utána következett a déli iparterület (közel 30 %). A legterheltebb szakasznak a 2 X 2.370 fő/nap igénybevétel miatt a Bartók utcát találták. A hálózatot mindemellett egyenletesen leterheltnek értékelték. A tömegközlekedés fejlesztési javaslatok megfogalmazásakor figyeltek arra, hogy a belváros laksűrűsége a rekonstrukcióval megnövekszik. Számoltak azzal, hogy a kórház és a 2. számú timföldgyár belépésével megnövekszik a lakosság és a munkahelyek száma, amely további forgalmat és hálózatbővítést fog generálni. A lakóterület északi irányú terjeszkedése (a Szőlőhegy beépülése, stb.) egy újabb északi vonal üzembe helyezését hozhatja magával. A jogi és az intézményi környezet Az irányítási rendszer látens decentralizálási folyamatai a 60-as években egyre inkább láthatóvá váltak. A gazdaságban, a vállalatok - az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus révén - bizonyos mértékű önállóságot kaptak,. Főleg az operatív döntéseket bízták a gazdálkodó szervekre. Ezt követte a tanácsok önállóságának a növelése, amely az új tanácstörvényben kapott jogi kereteket. „A gazdaságirányítás 1968. évi reformja - legalábbis deklarált koncepciója szerint - a tervutasítások kötelező rendszerének megszüntetésével lényegébe véve meg akarta szabadítani a közigazgatást piachelyettesítő szerepétől, a gazdaságirányító és gazdálkodói funkciók szétválasztásával szabályozott piaci mechanizmust szándékoztak létrehozni. Ez a konstrukció feltételezi, hogy a gazdaság irányításának utasításos joga helyére a norma személytelenségén és általánosságán alapuló jogfelfogás lép, amely mind a közigazgatási szervek, mind a gazdálkodó egységek tevékenységét a törvények uralma alá helyezi. A reform részeként a helyi és területi tanácsokat is ki szándékoznak vonni a központi szervek direkt irányítása alól... Az 1971. évi új tanácstörvény valami ilyesfajta elképzelés jegyében születik."298 Az 1971. évi III. tanácstörvény deklarálta a tanácsok önkormányzati jellegét, ugyanakkor a fejlesztések területén továbbra is fennmaradt a hierarchikus rendszer,. A települési tanácsok önállósága korlátozottan érvényesült. „Bár az új tanácstörvény a lakossági vagy fogyasztói infrastruktúrák (lakás, egészségügy, oktatás, stb.) működtetését és fenntartását szinte teljes egészében a tanácsok hatáskörébe utalja... valójában a fogyasztói infrastruktúrák fejlesztési forrásairól továbbra is a központi szervek döntenek. A finanszírozási rendszer kifejezetten arra kényszeríti a tanácsokat, hogy a központi támogatásoktól várják fejlesztési igényeik kielégítését..., kijárásos elemek, informális kapcsolatok gyakran 298 Bélley, 1984. 243 245
