Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
1. A városépítés alapjai - 1.2. Városképző és városalakító erők
Városképző és városalakító erők településképző és -alakító erőnek bizonyult. Az 1860-as években az Ajka határában folyó Csinger-patak völgyében szénre bukkantak. A szén az iparososo- dás időszakának legfontosabb energia forrásává vált. Megindult a szén kitermelése, ezzel rendelkezésre állt a település fejlődésének, első fontos tényezője. A település fejlődését meghatározó másik fontos tényező az Ajkához közeli települések bauxittelepeinek felfedezése és kifejtésének megkezdése volt. Ajka és szűkebb körzetének hatalmas előnye, hogy az energiát adó szén, és a nyersanyagot jelentő bauxit egymáshoz képest földrajzilag közel helyezkedtek el. Ajkán a szén, valamint Ajka környékén a bauxit önmagukban nem bizonyultak elégséges városképző erőnek. Az 1865-től 1940-ig eltelt háromnegyed évszázad sem volt elegendő ahhoz, hogy a bányászat várost teremtsen. Ehhez kelletek azok az iparágak, amelyek a szénre, mint erőforrásra és a bau- xitra, mint feldolgozható nyersanyagra épültek. Elindította ugyan a népesség számának növekedését és foglalkozási átstrukturálódását, továbbá a településre vonzott olyan iparágakat, amelyek energiaigényesek voltak, mint például az üveggyár, a téglagyár, a kriptongyár, az áttörés mégsem következett be. További tényezők, városképző erők megjelenésére volt szükség. A jelentős közlekedési utak találkozása, és a különféle közlekedési módok kapcsolódási pontjai településképző hatással rendelkeztek, további funkciókat is magukhoz vonzottak. Ajka esetében a vasút településfejlesztő hatását kell kiemelni. A vasút az ipari korszak klasszikus szállítási módja volt. Nagy tömegű árú nagy távolságra történő szállítására használták. A szén kitermelésének megindulása összefüggött a vasút és szárnyvonalainak megépítésével, mivel a szén számára szükséges piacokat elérhetővé tette. A vasút helyét a település szerkezetében a természeti-domborzati viszonyok határozták meg. A Déli- és az Északi Bakonyt elválasztó törésvonal természetes módon jelölte ki a nyomvonalát a Torna-patak folyásával párhuzamosan. Döntő momentumnak az intézményi tényező bizonyult. A város gazdasági alapjai megteremtésének meghatározó időpontja 1940 volt. A szén önmagában nem rendelkezett városképző erővel. A bauxit sem, különben Halimba, Nyirád idővel várossá válhattak volna. A vasút jelenléte szintén nem vezetett várossá váláshoz, pedig 1940-ben már közel 70 éve bonyolított le forgalmat. A döntő momentumnak tehát nem ezek a tényezők bizonyultak külön-külön, hanem az a döntés, amelyik ezeket a tényezőket ösz- szefogta és egyetlen vertikumba szervezete. Ez a megállapítás voltaképpen találkozik Tatai Zoltán véleményével, aki szerint „ Ajka várossá fejlődésének anyagi-technikai alapjait tulajdonképpen az 1930-as évek elején rakták le. Ekkor született döntés a szénbányászat és a bauxitbányászat jelentős mértékű fejlesztéséről, a 20 ezer tonna kapacitású timföldgyár és 10 ezer tonnás alumíniumkohó, valamint az ezeket kiszolgáló erőmű létesítéséről."13 13 Tatai, 1987. 32 21
