Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)

Siptár Dániel: A monasztikus szerzetesség megújulása a Veszprémi Egyházmegyében

A MONASZTIKUS SZERZETESSÉG MEGÚJULÁSA A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYÉBEN

1709-ben Vidlics Ferenc váltotta az apáti székben,65 de az ő halála után, 1730-tól Sajghó Benedek főapát66 nem töltötte be a címet, hanem rendre kormányzókat nevezett ki fiókapátsága élére.67

A felélesztést követően azonban hamarosan mindkét külföldi apátságnak hasonló nehézségei adódtak a magyarországi fiókmonostorukkal kapcsolatban, amelyek egyaránt az arról való lemondást eredményezték. A gondot elsősorban az jelentette, hogy a nagy távolságból és a megfelelő magyar, vagy a magyar viszonyokat, jogszokásokat jól ismerő rendtagok hiányából adódóan a fiókapátságok hatékony kezelése nehézségekbe ütközött, a bevételek ebből kifolyólag alacsonyak maradtak, a birtokperek pedig költségesek voltak, így tehát végső soron az üzlet ráfizetéssel járt az atyaapátságok számára.68 Lilienfeld esetében ehhez még az is hozzájárult, hogy az apátság a török elleni háborúk okozta gazdasági nehézségek és saját építkezései miatt adósságot halmozott fel, és Zirc eladásával remélt pénzhez jutni ennek csökkentésére.69

Braun ezért kezdett tárgyalásba Henricus Kahlert heinrichaui apáttal,70 akinek a javára 1699. december 15-én 31 000 forint ellenében lemondott a zirci apátságról.71 I. Lipót 1700. december 17-én erősítette meg Heinrichaut Zirc birtokában.72 Ezzel a két apáti cím egyesült, vagyis a zirci apát tisztségét 1814-ig a mindenkori heinrichaui apát viselte, aki 1750-ig adminisztrátort, ekkortól pedig perjelt nevezett ki a magyar monostor élére.73 Tihany esetében ugyanakkor talán inkább Göncz Celesztin pannonhalmi főapát kezdeményezhette, hogy költségei megtérítése fejében Altenburg engedje át a monostort Pannonhalmának. Alkalmas idő volt erre az apátság megüresedése Reyser halála miatt 1716-ban, amikor gyors megegyezést követően Piacidus Much altenburgi apát74 1716. június 7-én a győri káptalan előtt 20 000 forintért lemondott Tihanyról Göncz

65 Sörös (1904) 42. Működésére uo. 42-47.

66 Németh (1907) 20-39.

67 Németh (1907) 38. A kormányzókra és tevékenységükre Sörös (1904) 47-61.

68 Tihanynál erre lásd.: Sörös (1911) 7-8.; Burger (1862) 99.

69 Horváth (1942-43) 424.; Alpár (1942) 16.; Lékai (1982) 11.; Mussbacher (1982) 30-31.; Grüger (1977) 26-27.; Grüger (1982a) 46.; Gottwald (1881) 182.

70 Heinrichau ekkor a Habsburg-uralom alatt álló területek egyik legsikeresebb apátsága volt. Lásd fent a 15. jegyzetet, valamint Kahlert apátra Horváth (1930) 125.; Grüger (1977) 27.; Grüger (1978) 289.; Grüger (1982a) 46.

71 Az átadásra összefoglalóan, az ügyet részletesen tárgyaló korábbi irodalom feltüntetésével Siptár (2009a) 306. Lásd még Grüger (1977) 27-34.

72 Az oklevél kiadása: Grüger (1982b) 107-108.

73 Grüger (1977) 75.; Grüger (1978) 289-292.; Hervay (1984) 223., amely helyeken az említett tisztségek viselőinek névsora is megtalálható. A címek összekapcsolására lásd még Alpár (1942) 18-19.

74 Burger (1862) 100-103.

173