Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Siptár Dániel: A monasztikus szerzetesség megújulása a Veszprémi Egyházmegyében
Siptár Dániel javára.75 A tényleges átadásra azonban még hosszú éveket kellett várni, mivel Turnay Ányos, az egyetlen tihanyi magyar szerzetes előbb tiltakozását, majd egyenesen a simónia vádját fogalmazta meg az ügylettel kapcsolatban.76 Végül 1719. október 12-én III. Károly jóváhagyta és megerősítette Pannonhalma és Altenburg egyezségét,77 de címegyesítésre itt nem került sor: a továbbiakban egészen a két apátság 1786. évi feloszlatásáig a főapátok külön tihanyi apátokat neveztek ki, elsőként Grasso Villebald pannonhalmi bencést.78 Bakonybél ebből a szempontból is kivétel: nem volt második tulajdonosa, hanem Pannonhalma tartotta meg egészen II. József 1786. évi feloszlató rendeletéig, apáti címét 1730- tól 1768-ig üresedésben hagyva.79 A felélesztett monostorok további sorsát, amelyet itt 1762-ig követünk nyomon, a 2. táblázat foglalja össze és szemlélteti. A század elején mindhárom apátság életére hatással volt a Rákóczi-szabadságharc, azonban a fejlettségük közötti különbségeknek megfelelően más és más problémákat okozott nekik. Amikor ugyanis 1704-ben a front elérte a Veszprémi Egyházmegyét,80 Tihanyban Reyser apát már második éve az apátság épületében lakott, sőt egy Pannonhalmáról küldött rendtársa, Vaszlai Gottfried és saját nevelésű magyar szerzetese, Turnay Ányos is ott tartózkodott. Zircen viszont még csak néhány, a ciszterciek által Sziléziából betelepített család élt újonnan épült házaiban, a Heinrichauból a pápai rezidenciára költözött két szerzetes mindössze egy kápolnát építtetett az apátság egykori helyszínén. Bakonybélen ugyanakkor Göncz Celesztin 1700-ban emelt kétemeletes faházából egyedül irányította a tereprendezést és egy major kialakítását. Amikor tehát a környék hadszíntérré változott, ő nem tett mást, mint visszaköltözött Pannonhalmára, és csak 1707 őszéttől járt vissza pár cseléd társaságában. A hadi események itt mindössze hátráltatták a munkát, és három év szünetet eredményeztek. Zircen már komolyabban visszavetették a fejlődést, mivel a kurucok rossz szemmel nézték az idegen katolikusok jelenlétét: a sziléziai telepesek házait felégették, a pápai házat pedig kifosztották. Az egyik szerzetest Árva várának börtönébe zárták, a másik Heinrichauba menekült. 1710-ben visszaküldték, de a pápai rezidenciára végül csak 1711-ben költözött be újra két másik ciszterci atya. Zircen tehát 75 Sörös (1911) 8., 39. A nyilatkozat szövege uo. 723-725. (Oklevéltár 10. sz.) 76 Az elhúzódó eseménysorra részletesen, valamint Turnayra lásd Sörös (1911) 8-33., 39-40. Forrásai uo. 735-787. (Oklevéltár 12-40. sz.) 77 Sörös (1911) 34. Az oklevél szövege uo. 788-790. (Oklevéltár 42. sz.) 78 Sörös (1911) 34., 40., 114-115. A kinevezésével és birtokba iktatásával kapcsolatos iratok: uo. 787-788. (Oklevéltár 41. sz.), 791-796. (Oklevéltár 43-48. sz.) Grasso életére és működésére uo. 40-43. 79 Lásd fent a 67. jegyzetet, valamint Sörös (1904) 64. 80 Mészáros (2000) különösen 49-50. 174
