Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Kovács Kálmán Árpád: Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750 és 1760-as években
Kovács Kálmán Árpád kelhető a tudatos törekvés a német ajkú szerzetesek számának növelésére.62 3) A rezidencia és misszió fogalmának átvitele más szerzetesek kisebb rendházaira szorosan összefüggött a lelkipásztori teendők ellátásával, a helyi plébániák adminisztrálásával. A különböző katolikus missziós szervezetek nemcsak a más vallásúak térítésére, hanem a katolikusok lelkigondozására is szolgáltak. A felvilágosult tereziánus egyházpolitikában ennek a második feladatnak az ellátása mind fontosabbá vált. 1765-ben fölmerült az a gondolat az Államtanácsban, hogy a szerzeteseket lelkigondozói feladatok ellátására kellene kötelezni. Különösen Kaunitz pártfogolta ezt a gondolatot.63 1772-től a lelkigondozás megjavítására tett intézkedések a cseh és az osztrák örökös tartományokban is szerzetesellenes fordulatot vettek. Az 1772. június 20-i rendelet előírta, hogy a püspökök (Ordinarios) a világi papok számát növeljék, és jelentsék, hogyan lehetne a szerzetesek számát úgy csökkenteni, hogy az a lelkigondozásban ne okozzon zavart.64 Ez alapján az új egyházpolitikai irányelv alapján 1773-ban Erdélyben is bekérték a kolostoroktól a tájékoztatást, hogy al- kalmazzák-e, és ha igen, hány szerzetesüket alkalmazzák lelkigondozásra, és hány szomszédos falu részesedik a kolostor egyházi funkcióiban. Ugyanakkor a rendeletet az Erdélyi Udvari Kancellária formai és tartalmi módosításokkal javasolta bevezetni Erdélyben, mivel itt amúgy is kevés ember lépett be a férfi és női szerzetesrendekbe, illetve egy nyílt állami rendelet a sok nem katolikus előtt a katolikusok tekintélyét rombolta volna (Aufsehen).65 A mozgó missziók (missionarii vagi) eredetileg Segneri-típusú jezsuita népmissziók voltak. A jezsuita népmissziók lehettek bűnbánati és kateketikai missziók, bár a határ közöttük gyakran elmosódott. A Segneri-féle missziók külsőségeiben jellegzetesen barokk missziós módszerekkel dolgoztak (látványos körmenetek, önkorbácsolás stb.), amelyek a Szent Ignác-i lelkigyakorlatot alapul véve a bűnbánat kiváltását célozták meg, törekedve egyúttal arra, hogy a keresztény eszmék mélyebben áthassák a mindennapi életet. A mozgó missziók nem voltak sem kollégiumhoz, sem más intézményhez kötve. Ugyanakkor nem volt szabad az őket fogadó község vagy város, vagy annak plébánosa terhére lenniük, így költségeik fedezését egy külön alap szolgálta.66 A „misszió”-nak volt az államigazgatási iratokban használt harmadik értelme is, amelyre eddig a kutatás nem nagyon figyelt fel. A Haugwitz-féle Direktórium feloszlatása előtti egyik utolsó rendelkezéseként kiadta, hogy a 62 Az államilag finanszírozott mozgó missziók kérdéskörét lásd alább. 63 ÖStA HHStA StRA 19/1765. in: Ember (1936) 345. 64 MNL OL B2 AG 1773:1631. Az egyházügyben („in publico ecclesiasticis”) idáig kiadott általános rendeletekjegyzéke 30. 65 MNL OL B2 AG 1773:1591 d„ Másodszor. 66 Fazekas (1993) 410-413. 74
