Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Szilágyi-Kása Anikó: Nomen est omen (?) Felekezeti névadás a 18. századi Veszprém megyében
Szilágyi-Kósa Anikó NOMEN EST OMEN (?) Felekezeti névadás a 18. századi Veszprém megyében Padányi Biró Márton halálának 250. évfordulójára emlékezve - éppen református származását és a veszprémi egyházmegyében végzett kitartó katolikus egyházépítő munkáját szem előtt tartva1 - jelen tanulmányban azt a kérdést kívánjuk megválaszolni, hogy a Padányi Biró-féle életműből áradó erős felekezeti szembenállás mennyiben mutatkozott meg korának keresztnévadási szokásaiban két Veszprém megyei település példája alapján. 1. A TULAJDONNEVEK HASZNÁLATÁRÓL A tulajdonnevek (így a személynevek is) társadalmilag meghatározott nyelvi jelek: nem létezhet társadalom nevek nélkül, mint ahogy nevek sem léteznek társadalmon kívül. A tulajdonnevek mint nyelvi jelek azonban sajátos módon működnek a nyelvhasználatban: a köznevekkel ellentétben nem a jelentésük, hanem a valamire vagy valakire való vonatkozásuk, tehát azonosító szerepük határozza meg a használatukat. Viszont (gyakran a jelentésük ismerete nélkül is) lehet konnotációjuk, vagyis másodlagos jelentésük, sajátos érzelmi-hangulati jelentéstöbbletük. Ezenkívül a tulajdonnév mindig egy adott közösség sajátja, használata pedig az adott társadalmi környezettől és folyamatoktól függ. A tulajdonnevek (különösképpen a személynevek) sokszor elválaszthatatlanok a névadók és/vagy névhasználók társadalmi státuszától, ezáltal egy adott csoporthoz való tartozást is kifejez(het)nek (vö. Bendegúz, Csenge vs. Kevin, Dzsesszika), sőt gyakran az egyéni vagy közösségi identitás meghatározó elemei. Ezért tehát bizonyos névtípusok esetében különösen indokolt lehet a név adók/névhasználók identitása és a névhasználat közötti összefüggéseket (pl. a vallási-felekezeti jellegűeket is) közelebbről szemügyre venni. 1 A püspök munkásságára és életére lásd Pehm (1934).
