Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Szilágyi-Kása Anikó: Nomen est omen (?) Felekezeti névadás a 18. századi Veszprém megyében
Szilágyi-Kósa Anikó 2. A „vallási” (egyházi) nevekről Az emberfeletti hatalmakba vetett hit és az ahhoz kapcsolódó vallási élet az emberi civilizáció alapvető alkotóeleme. Az ún. teofór(ikus) nevek: az istenhit és vallásgyakorlás nyelvi lenyomatai, számos nyelvben megtalálhatóak, pl. a görög tulajdonnevekben: Diogenész (< Zeusz), Hérodotosz (< Héra), a héber névanyagban: Jo- {ja-, Je-): Jonatán, Josef, El-, -el: Éliás, Elisabeth, Dániel, Sámuel stb.2 A germán istenek neveit is számos tulajdonnév tükrözi vissza a germán eredetű névanyagban: Thorsten, Thor-híld, Thor-wald (< Thor), Got-frid, Got-hart, Got-lind, Got-hild (< Got). Azonban nemcsak azokat a tulajdonneveket értelmezhetjük a vallási élet lenyomataiként, amelyek istenek neveit rejtik magukban, hanem azokat is, amelyek a vallásgyakorláshoz kötődő alapvető fogalmakat tartalmazzák: pl. run (rúna: ’rovás', ’varázslat’) > Hild-run, Sig-run. A kereszt(y)én(y) hit és az egyházi élet is mély nyomokat hagyott az európai népek és nyelvek tulajdonnév-használatában, ugyanakkor nem köny- nyű meghatározni, mely neveket kell keresztény neveknek tekinteni: a keresztények által, a keresztényeknek, keresztény névadási indítékkal adott, avagy a kereszténységre jelentésükben utaló neveket-e. Számos nyelvben megtalálhatóak a kereszt(y)én(y) istenhitre közvetlenül - jelentésükben - utaló személynevek, pl. Bogdán, Teodór/Tódor, Krisztián, Christós (gör.), Jesús (sp.). Egyes vallási kultuszoknak, pl. a katolikus Mária-kultusznak köszönhetően még akár a 18-19. században is keletkezhettek új vallási eredetű nevek a keresztény névhasználatban: pl. a Carmen, Dolores, Mercedes, Pilar stb. Szűz Mária ünnepeinek, illetve az azokhoz köthető megkülönböztető mellékneveknek önálló tulajdonnévvé válásából alakultak ki és terjedtek el az újlatin nyelvek használóinak körében.3 A keresztény hit és meggyőződés tulajdonnevekben történő fölbukkanása a kereszténység kezdete óta megfigyelhető. Keresztény vértanúk neveinek fölvétele a pogány nevek helyett (vagy mellett) a Kr. u. 1. század óta ismert:4 a szokás a Római Birodalomból terjedt el az egész európai keresztény világban. Bár a kereszténység terjedésével a pogány kori teofór nevek használata egyre inkább visszaszorult, tekintetbe kell venni azt is, hogy a pogány neveknek is kialakulhatott egyfajta keresztény konnotációja vagy a név jelentésének újraértelmezése (pl. Felix, Vidor, Theodorus) vagy egy szentté avatott névviselő révén (pl. Laurentius, Stephanus, Martinus).5 A kereszténység fölvétele a legtöbb 2 Hajdú (2002) 68. 3 Kohlheim (1996) 1055. 4 Hajdú (2003) 358. 5 Kohlheim (1996) 1049. 284
