Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Hermann István: A veszprémi római katolikus egyházmegye helynökei 1700 és 1777 között
Hermann István elmérgesedő viszonya miatt hívta életre az ordinárius. Helyettes helynökként említik Lentit Orosz Pál leváltását követően is, egészen 1747 nyarán történt helynöki kinevezéséig. Ez utóbbival magyarázható a székesegyházi főesperesi javadalomra történő kinevezésének sikertelen kísérlete is. Bíró helynökét akarta magasabb, így tisztségéhez méltóbb javadalomhoz juttatni. Az ekkor ötvenedik évében járó helynök és a vele egykorú főpásztora kapcsolatát a levelezésük tükrében barátinak lehet nevezni. Amikor Lenti István helynök 1750 nyarán súlyos betegségbe esett, főpásztora a következő szavakkal zárta levelét: „Isten vígasztallya és előbbenyi egésségére hozza, s-abban az én örömömre is sokáigh éltesse, tartsa kegyelmedet, s Atyai Áldásomnak terjesztésével kívánom, és maradok Kedves Vicarius Uram[na]k igaz szívbéli szerető Attya, Bíró Márton veszprémi püspök. Sümegh 2“ 8br 1750.”31 Ez a közvetlenség szokatlan a püspöknek az egyházmegye papjaival, köztük másik két helynökével folyatott levelezésében. Véleményem szerint kapcsolatuk mélységére utalhat az is, hogy magyar nyelven leveleztek egymással, holott a korszakban a latin nyelv volt általános akár az alsópapság és a helynök, főpásztor között, akár ez utóbbiak között. Lenti István is latinul folytatta levelezését a plébánosokkal. A káptalan tagjai közül tehát Bíró Márton adatolhatóan rossz viszonyban volt Pöstyéni Mihály olvasókanonokkal, Dubnicai István éneklőkanonokkal és Kis István székesegyházi főesperessel. Ők bírták a magasabb javadalmakat. Szentimrei és Lenti tekinthetők Bíró támogatóinak, rájuk támaszkodhatott egyházkormányzati munkájában. A káptalanon belüli viszonyok indokolhatták, hogy a Bíró Márton püspöki kinevezésével megürült nagypréposti javadalmat egyházmegyén kívülről érkezett személynek juttassák. A nagyprépost kinevezésének joga az uralkodónak volt fenntartva, de arra a főpásztor ajánlása révén érdemi befolyást gyakorolt. A Bíró tudtával és szándékával egyező kinevezésre utal, hogy az egyházmegyét nem ismerő nagyprépostot, Orosz Pált választotta helynökéül. Alig néhány hónap alatt kiderült azonban, hogy elszámította magát. Kettejük konfliktusa közismert,32 itt csak abból a szempontból érdemes említeni, hogy az igen nehéz helyzetbe hozhatta Bírót, hiszen - mint korábban említettem - egészen 1755- ig, Pöstyéni olvasókanonok haláláig nem volt lehetősége saját munkatársait helyzetbe hozni a káptalanon belül. 31 VÉL I.1.39.b. tóm. 6.199-200., idézett rész 200. 32 Részletesen foglalkozik ezzel biográfusa. Pehm (1934) 185-191., illetve lásd még Lukcsics-Pfeiffer 1933. 96-100. 238
