Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Hermann István: A veszprémi római katolikus egyházmegye helynökei 1700 és 1777 között
A VESZPRÉMI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZMEGYE HELYNÖKEI 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT székesegyházi főesperes, végül Orosz Pál nagyprépost halálával Padányi Bíró Mártonnak lehetősége nyílott a káptalan átalakítására,27 Szentimrei Lenti Istvánt követve 1756-ban olvasókanonok lett. A székesegyházi főesperes Acsádi halálakor Kis István, korábbi igali plébános, somogyi kerületi esperes volt, akinek 1734-ben történt esperesi kinevezésében Bíró tevékeny szerepet játszott.28 Kis 1742-ben lett (mester)kanonok, s a rákövetkező évben került a székesegyházi főesperesi javadalomba. Bíró Mártonnal való további kapcsolatáról nincs közvetlen adatunk, de kettejük viszonyáról sokat elárul, hogy 1747 novemberében Bíró Márton a székesegyházi főesperesi stallumot üresnek nyilvánította, s a javadalmat Lenti István (mester) kanonoknak adta. Az indoklás szerint Kis István több mint fél éve nem tesz eleget javadalmából fakadó kötelezettségeinek, mivel más jellegű, gazdasági feladatokat vállalt.29 A javadalom birtoklásában azonban nem történt változás, Kis István haláláig, 1755-ig székesegyházi főesperes maradt.30 A (mester)kanonoki javadalmat 1743 óta a korábbi szentgróti plébános, keszthelyi kerületi esperes, Lenti István bírta. Lenti neve már előkerült a káptalan bemutatásakor. Szentimrei Szabó Ferenccel együtt őt bízta meg Bíró a helynöki iratok és pecsét Orosz Páltól történő átvételével 1747-ben; őt kívánta Kis István kárára magasabb javadalomhoz juttatni ugyanebben az évben. Lenti 1746 januárjától helyettes helynökként (substitutes vicarius) kerül elő a forrásokban. Ez a tisztség korábbról nem adatolható, vélhetően Orosz Pállal való 27 Az 1745 és 1755 közötti időszakban nem volt üresedés a káptalanban. Mindez Bíró Márton számára nyilvánvalóan több nehézséget is felvetett, például legszűkebb munkatársainak megfelelő javadalomhoz juttatásának problémáját. Erre vonatkozóan lásd Hermann (2010) 187-188. 28 Helynökként az egyik első döntése volt Bírónak a somogyi esperesi kerület - megfelelő személyek híján egyébként sikertelen - kettéosztása. Az újonnan kialakított somogyi alsó vagy igali kerületnek lett az esperese Kis István, aki 1735 márciusától egészen kanonoki kinevezéséig ellátta az ideiglenesen újraegyesített somogyi kerület esperesi feladatait. Kinevezése a somogyi alsó kerület élére: 1734. október 1. VÉL I.1.39.b. tom. 1. 7.; ideiglenesen megbízva a teljes egykori somogyi kerület vezetésével: 1735. március 12. VÉL I.1.39.b. tom. 1. 35. A somogyi kerületek problémájára lásd Hermann (2011) 101-104. 29 „...archi-diaconatum cathedralis ecclesice nostrce Veszprimienfsis] cathedralem per aliam ad[mod]um r[evere]ndi d[omi]ni Stephani Kiss accomodationem, seu ad officium rurale & ceconomicum illudque acceptatum atquejam ultra semestre et iám exercitum concom itanter cum spirituali prcedicandi munere incompatibile factam applicationem, de jure & de facto vacantem ...’’Veszprém, 1747. november 22. VÉL I.1.39.b. tóm. 3. 275-276. (idézett rész: 276.) 30 Sajnos semmilyen általam ismert forrás nem tudósít a különleges ügy további részleteiről, így nem tudható, hogy milyen erők akadályozták meg Bírót Kis István letételében. Kis István a forrásokban továbbra is székesegyházi főesperesként szerepel, és utóda, Sárkány Gábor kinevezésekor a főpásztor, Padányi Bíró Márton is arra hivatkozik, hogy a Kis István halálával megüresedett tisztségre történt a kinevezés. 1755. március 12. VÉL I.1.39.b. tóm. 12.171. 237
